Tambura

Boczán Béla:

A hangszerek őse az ősök hangszere: a

TAMBURA

„Letörölhette az idő a magyarság arcáról a keleti vonásokat; lelke mélyén, ahol a zene forrása fakad,

ott él még egy darab őskelet, s összeköti oly népekkel, kiknek nyelvét már rég nem érti, s kiktől

egész lelki berendezése merőben különbözik.”

Kodály Zoltán

BEVEZETÉS

A tambura

E becses hangszer az emberiség egyetemes kultúrájában számos helyen fellelhető. Megtaláljuk ma élő népek kezében, de megtaláljuk ókori ábrázolásokon egyaránt. Neve, s annak szóalakváltozása sokféle nyelvben előfordul, mégis, e széles körben elterjedt instrumentum megannyi tisztázatlan kérdést vet fel. Vajon hol keletkezett, hogyan vándorolt különböző népekkel, s hogyan változott, mikor e népek egymásnak átadva saját igényeiknek megfelelően alakítgatták?

Természetesen, nekünk magyaroknak, mégiscsak az a legizgalmasabb kérdés, hogyan került hozzánk, mi vettük át más népektől, vagy éppen ellenkezőleg, mások vették át tőlünk? E könyv szerzője nem kevesebbre vállalkozik, minthogy a legmélyebbről feltárja azokat az adatokat amelyek közelebb vihetik az olvasót a saját véleménye kialakításához, mi több a fenti kérdések megválaszolásához. Egy szellemi zenés utazásra invitálom tehát önöket – térben és időben- annak reményében, hogy együtt gondolkodva megvilágosodhat néhány olyan dolog, melyről eddig csak homályos képet kaptunk, vagy teljesen elkerülte a figyelmünket.

Kellemes olvasást kívánva kérem fogadják érdeklődéssel:

Boczán Béla

szerző

fejezet

A hangszerek felosztásának problémája.

Évszázadokon keresztül alakultak, fejlődtek hangszereink anélkül, hogy bárki is szükségesnek tartotta volna azok rendszerbe foglalását, felosztását. Eleinte Kínában tettek erre kísérletet. „A Csou dinasztia ( Kr.e. XI-III.sz.) mintegy nyolc évszázados korszakának számos tapasztalatait összegezi például a Su King a „Történetek könyve”, érintvén a huang csung, a mértékadó hangmagasság és az öt legfontosabb hangszer kérdését, továbbá azt a rendkívüli szellemes csoportosítást, mely a hangszereket nyolc anyag – a fém, a kő, a selyem, a bambusz, a tök, az agyag, a bőr és a fa alapján rendszerezi „ (1) Európában a hangszerek felosztására jóval később került sor. „ Az első alapvető felosztás U. MAHILLON belga hangszertörténész / 1841-1924/ munkája. A Mahillon - féle rendszerezés négy csoportra osztja a hangszereket:

idiofon hangszerek – saját rugalmasságuknál fogva önmagukban szólalnak meg ;
membrafon hangszerek – a kifeszített hártya ad hangot külső behatásra / dobfélék /
chordofon / kordofon / hangszerek – hangját a húr rezgése adja /húros hangszerek/ ;
aerofon hangszerek – hangját a légoszlop rezgése adja /fúvós hangszerek /

Azonban az újabb hangszertörténeti kutatások, és az elektronikus hangszerek megjelenése Mahillon – rendszerét „ kinőtte”, hiányossá tette. Különösen az újabban feltárt és megismert népi, egzotikus hangszerek sokfélesége tette szükségessé e rendszer további bővítését C.Sach /1881 – 1959 / kiváló német hangszertörténész és E. M. Hornbostel /1877 – 1935 / neves osztrák zenetudós pontosabban határozták meg a felosztást és Mahillon – rendszerezését az elektromos hangszerek osztályával, valamint egyes osztályokat további alcsoportokkal bővítették ki.” (2) Ilymódon a húros /chordofon / hangszerek osztálya a következő négy alcsoporttal gazdagodott ;

Citerafélék,
Lantok
Lírák,
Hárfák.

Számunkra a B. csoport hangszerei, a lantok válnak izgalmassá, ugyanis mint láthattuk ez esetben nem egy / vagy több / konkrét hangszer nevéről, hanem a húros hangszerek egyik alcsoportjáról van szó, és természetesen ide soroltatik tárgyalt hangszerünk a tambura is.

Ez a gyakorlat azonban nem kevés félreértésre ad okot. Amint majd látni fogják a hangszertörténészek, szakírók előszeretettel nevezik lantnak az olyan tamburaszerű hangszereket melynek eredeti nevét homály fedi, még akkor is, ha az ábrázolás, illetve egyes szövegek keletkezésének időpontjában a lant mint elnevezés meg sem született. Még nagyobb a bizonytalanság, ha az egyébként a szakterületükön kiváló tudósok a számukra kevésbé ismert hangszerek világának ingoványos talajára tévednek. Lássunk egy példát. Az alábbiakban egy sumér szöveget idézek Anton Deimel megfejtései közül;

DAGAL – BA GIR HA – RA – AB – TUG – E - BALAG AL HU – MU – RA – AB-BI

A szöveg megfejtése a következő:

A távoli ( földeken ) engedélyeztetik neked a ( processziós ) út, hogy lanton és trombitán játssz. (3)

A fordító megjegyzéseket tesz a fenti szöveghez és az idézett mondathoz szükségesnek tartja hozzáfűzni, miszerint; „ Hárfa és trombita” csak körülbelüli értelem lehet .Talán következetesebb lenne a megfejtés, ill. a fordítás, ha nem kísérelné meg behatárolni a körülbelüli értelmezéseket, hanem egyszerűen csak általános értelemben „ különböző hangszereken”-t említene.A következő költemény Nergálhoz a halál istenéhez íródott, címe: KÖNYÖRGÉS NERGÁLHOZ. Ebből idézek;

„Kérünk Urunk, a játékok helyére,

hol kicsiny gyermekeink föl-le futnak,

lesből, jaj, le ne csapjál!

Urunk, ahol citera húrja peng,

messze kerüld el az olyan helyet:”(4)

Az idézet sajnos nem könnyítette meg helyzetünket, hiszen mint láthatjuk ezúttal a szövegben a citera szerepel. Nem sikerült tisztáznunk, hogy a két idézetben, vajon egyugyanazon, vagy több különböző hangszerről van - e szó azt sem tudjuk, hogyan használták ; egyáltalán; hogy néz ki ? Mégis, minket, most leginkább az érdekel, hogy a szóban forgó hangszer a mai értelemben véve lant, hárfa, vagy esetleg citera. Ennek a kérdésnek a megválaszolásához kénytelenek vagyunk segítségül hívni korabeli ábrázolásokat.

kép. Etana, a mezopotámiai Kis városállam királya felszáll a sas hátán Istár egébe.

babilóniai pecséthenger Kr. e. 23OO körül.

Az Etana eposzból megtudhatjuk, hogy Kis városállam királya felszáll Istár termékenység istennőhöz azért, hogy megszerezze a szülés füvét, s ezzel termékennyé tehesse terméketlen feleségét. Az ábrán jól kivehető, hogy a madár hátán felszálló király alakjától balra lent egy hangszert tartó figura látható. A hangszer első pillantásra megkülönböztethető a citerától és a hárfától ; tehát lant.

Kép: Határkő / kudurru / i. e 2. évezred második fele. Párizs, Louvre.

Ha figyelmesen megnézzük a képen látható határkövet, a szemünkbe ötlik egy hangszeren játszó emberalak egy állat társaságában, a legfelső szint alatti szinten, körkörös elhelyezésben.

A zeneszerszám tartását és játékmódját illetően megegyezik az előző képen látottakkal. Nevét azonban nem sikerült kiderítenünk , mert a feliratozás valamilyen okból elmaradt, így a balszerencsés érdeklődő kénytelen beérni azzal , hogy itt szintén valamiféle lanttal állunk szemben, és ez még nem minden. Amúgy sem egyszerű helyzetünket tovább bonyolítja az, hogy a lantok alcsoportján belül megkülönböztetünk, un. rövid és hosszú nyakú lantokat.

3.Kép. Sumér hosszúnyakú lant Kr. e. 24OO

https://www.youtube.com/watch?v=QUcTsFe1PVs

Ami az eddigiekből valószínűsíthető, hogy ezek az instrumentumok egyfajta szertartási kellékek lehettek ,

és minden bizonnyal jellemző volt rájuk a szakralitás. Hangszerek használatát engedélyeztetik / az istenek/ távoli / égi / földeken. Más esetben; Kis város királyának égbeszállását hangszeres zene kíséri de megemlíttetik akkor is, a hangszer amikor Nergálhoz a halál istenéhez fohászkodnak könyörületért. A megszentelt földeket határkővel jelölik, s ezek egyikén is megjelenik a hangszer, és megjelenik áldozati szertartáson is.

4.Kép Áldozati jelenetet ábrázoló pecsét i. e. XIV. század

A pecséthenger jóvoltából láthatjuk, hogy a zenélő alak egy - eddigi ismereteink szerinti – un. hosszúnyakú

lantot tart a kezében. Gondoljuk csak meg! Talán szerencsésebb lenne úgy fogalmazni , hogy valami lantféle,vagy lantszerű hangszer az amiről szó van hiszen a lant kifejezést valamilyen zeneszerszámra érteni

ezidő tájt, még nem volt lehetséges. A mai értelemben vett lant ugyanis egy perzsa hangszerből eredeztethető.”Az eredeti perzsa hangszer neve barbat volt, melyet az arabok perzsa lant (ud fariszi) néven vettek át. A nagy lantvirtuóz, Zalzal nevéhez fűződik a perzsa lant további tökéletesítése ( ud as – sabbut ). Ezzel lényegében készen állott a körteformájú korpusszal és rövid nyakkal ellátott hangszer , amely mind a mai napig az arab - perzsa kultúrákban gyökerező népek legkedveltebb instrumentuma, s amely Európában is

meghonosodott az arab al – ud szóból a ( francia) luthe vagy az olasz ( liuto ) néven.” (5)Az al- ud szóból németül laute, angolul lute és a mi magyar nyelvünkön lant lett. A mi lant kifejezésünk azonban nemcsak egy hangszer nevét jelenti, hanem más tartalmat is rejt magában. Nyelvészetileg ugyanis megtalálható benne az anya / an / és a lány / lan / szavunk töredéke is. Erre utal a középkorban oly népszerű és olykor még napjainkban is előforduló instrumentum domború teste / korpusza/, ezzel is szimbolizálva az áldott állapotban lévő anyát.(6) Az al- ud szó egyébként magyarul annyit jelent, hogy;a fa. A belőle kialakult lant elnevezés az arab hódítások kapcsán terjedt el, ami pedig elsősorban Mohamed nevéhez köthető.” Mohamed , Abu Tálib fia, Mekkában született 57O körül, az ott vezető szerepet betöltő Korais törzs egyik elszegényedett ágából. Korán árvaságra jutott és pásztorkodással tartotta fenn magát gyermek- és ifjú éveiben.25 éves korában helyzete jobbra fordult, amikor feleségül vette Khadidzsát, egy gazdag mekkai kereskedő özvegyét...... Mohamed kikelt az Allah lányait övező tisztelet ellen és Allah kizárólagosságáról, egyetlenségéről prédikált, amivel a Kába – kőhöz való zarándoklatokat – a mekkai kereskedők gazdagságának legnagyobb forrását - veszélyeztette, helyzete Mekkában tarthatatlanná vált. Ezért átköltözött a közeli Jathrib városába., amelyet később Medinet–el Nabi-nak (a próféta városának)-Medinának neveztek el.... Mohamed medinai tartózkodása alatt alakult ki végleges formában az iszlám vallási rendszere és innen indult az új vallás hódító útjára.... Ezután megkezdődött az Arab- félszigeten kívüli térítés, illetve hódítás.

Ez azonban már a próféta halála után (632) bontakozott ki. Az arabok 635–ben benyomultak Szíriába, elfoglalták Palesztinát, 64O–ben Egyiptomot, 651–ben Perzsiát, majd nyugat felé fordultak és meghódították Észak-Afrikát, 711-ben átkeltek a Gibraltáron és elözönlötték Hispániát,sőt betörtek Dél-Franciaországba,Olaszországba, elfoglalták Szicília és Szardínia szigetét.(7) Tehát az arab hódítás éveiben terjedt szét a lant kifejezés, ezt az időszakot pedig hozzávetőlegesen 57O -től a 7OO-as évek elejéig tehetjük. Ezen időszak előtt lantról nem igazán beszélhetünk.

Beszélhetünk a húros hangszerek lantról elnevezett alcsoportjának hangszereiről, azonban lantról semmiképpen sem. De mi a helyzet akkor, ha egy másik alcsoport hangszereit vesszük szemügyre? Mielőtt ezt megtesszük tekintsünk meg egy piktogramszerű ékjelet. Az írás kialakulásakor kezdetben magát azt a valamit rajzolták le egészen egyszerű vonalakkal - melyet ez esetben- agyagtáblán rögzíteni akartak, majd ezt tovább egyszerűsítve alakult ki az a folyamat, melynek végeredménye maga az írás lett. A következő képen egy hangszert jelölő ékjelet láthatunk.

kép. Hangszert jelölő ékjelek René Labat nyomán.

Az első ábrázolás egyértelműen egy korpusszal / testtel / valamint nyakkal ellátott zeneszerszám sematikus rajza. További változata azonban már nem ennyire egyértelmű, a korpusz két elágazó tartóoszlopszerű alkatrésszel van ellátva, mely a korabeli hárfaszerű hangszerre, a szekrényalakú lírára utal.Sir Leonard Woolley az Ur városi királysírban több hasonló hangszert ásott ki mint amilyet az ékirat piktogrammikus ábrázolása megjelenít.

kép. Az uri királysírban talált hárfaszerű hangszer egyike / London. British Museum i.e. XXVI-XXV sz./

https://www.youtube.com/watch?v=JU4QRxsZhjg

A jeleket kifejezetten erre a célra kihegyezett nádszál segítségével agyagból gyúrt kis táblácskára jelölték. Ebből a technikából következően az öblös, görbe vonalak lejegyzése -akárcsak a mi rovásírásunk esetében- nehézkes volt, amit ez idő tájt kerültek is. Korábban-amikor még nem ismerték fel az ábrázolásban rejlő nehézségeket, ragaszkodtak a valóság hű megjelenítéséhez. A következő ékjel ehhez a korhoz köthető

kép. Ékjel hárfa értelemmel

Az ékjelben fellelhető 0 forma minden bizonnyal a Tigris és az Eufrátesz deltavidékének nádasaiban gyakorta előforduló teknős páncéljára utal.

8. kép Basrai tamburajátékos /Irak/

Nem tévedés – tambura játékos. Az eredeti angol nyelvű képaláírás szerint; TANBURA (BOWL LYRE) PLAYING.

Tehát: Irakban még a közelmúltban, /s talán még napjainkban is /az efféle hárfaszerű, a lyrák (c.) alcsoportjába tartozó hangszert a tanbura /tambura/ névvel illették, s a kép alapján jól kivehető, hogy a korpusza / teste / egyfajta nagyméretű teknős páncéljából készült.

I I. fejezet.

A teknőspáncél elmélet.

„Egy csigahaj, melyből tomborát csinálnak.”

(Comenius XVIII. sz.)

Abban a kérdésben nagy az egyetértés, hogy a húros hangszerek ötletét a megfeszített majd elengedett íj húrjának a rezgése adta. Miután az ember a juhot domesztifikálta /háziasította /a legkorábban, így az sem meglepő, hogy -akárcsak az íj- a hangszerek húrja is leginkább juhbélből készült, s egyes hangszerek esetében készül még ma is. Na mármost;ha magunk elé képzelünk egy nyilat, melyet nem fegyverként használunk nyílvessző kilövésére, hanem csak úgy nyílvessző nélkül elkezdjük pengetni máris egy hangszert tartunk a kezünkben. Az ötlet nagyon régi, hasonló témájú barlangrajzokat 15 OOO évvel ez előttről is ismerünk. Igen ám, de az ily módon keletkezett hang bizony nagyon halk, nem hallatszik fel az istenekig. Márpedig az ember első hangszereit azért készítette, hogy felhívja magára az égiek figyelmét, több gondviselést, biztonságot, szerencsét remélve ez által. Ebből aztán az következik, hogy az ily módon keltett hangot valamiféleképpen fel kellett erősíteni.

Az íjra tehát hangszekrényt, szaknyelven rezonátort szereltek. E célra, Afrikában és Indiában leginkább valamely tökfélét, míg a világ más tájain különféle teknősök páncéljait használták fel. Pausanias pl. arról ír, hogy Arkádiában, a Parthenon – hegyen, olyan teknősök élnek, melyeknek teknőjéből kitűnő lantokat lehet készíteni. Napjaink húros hangszerei tehát ezen-a természetben kínálkozó-anyagokat felhasználva különbözőképpen alakultak ki, s hogy miképpen, arra vonatkozóan létezik egy teória.

9. kép. A húros hangszerek kialakulása teknős páncélból ill. tökből .

Az elmélet szerint a tanbur- /tambura / forma a tökből alakult ki.(9. kép 6.számú ábra.), a hosszúnyakú lant pedig teknőcpáncélból. Mint említettem Afrikában és Indiában használták a tökfélék kiszárított héját rezonátorként. Afrikában elsősorban a rezgő hártya felerősítésére szolgált, tehát esősorban dobféléket készítettek, készítenek ily módon, s nem ritka, hogy ezeket a dobokat a tambura szó valamely szóalakváltozatával illetik. / Pl.: Tambari (Nigeria)/. Tökrezonátorral készül a marimba is ami egy nagyméretű xilofonszerű hangszer, de úgy tűnik az afrikai kontinensen előszeretettel használják mind a teknőcpáncélt /

lásd gnebri ,guembrie /, mind pedig a tökfélék termését húros hangszerek készítéséhez.

kép Afrikai zenészek – tökből készült pengetős hangszerekkel.

Indiában leginkább húros hangszerek készülnek tökből. Közép –India dravida törzseinél, ma ázsiai fidulának nevezett hangszereket készítettek különböző tökfélék terméséből, de ugyanakkor e hangszer monoxolítikus / egy darabból vájt/ változatát is elkészítették.

11/ a. kép Ázsiai fidula tökből. 11/b. kép Ázsiai fidula egy darabból kivájva.

Az indiaiak legismertebb hangszere a szitár. Ravi Shankarnak, és George Harrisonnak köszönhetően világszerte ismertté vált. Az indiai zenében a szitárral egy kevésbé ismert hangszer játszik együtt, ez pedig nem más mint a tanpura

12.kép. Tanpura https://www.youtube.com/watch?v=rVeFX4O4zT0 (Tanpura Demonstration)

A magyar néphagyományban is fellelhetünk tökből készült hangszert. Nem kizárt, hogy egykor általánosan ismert instrumentum volt az őse, de a tizenkilencedik századra – talán az inkvizíció elől - gyermek játék formájában rejtőzött el.

13.kép. Tökcitera.

Ezt az alföldön használt hangszert vagy inkább gyermekjátékot hosszában félbevágott majd kiszárított lopótökből készítették. A lopótököt más néven, errefelé tamburatöknek is nevezik

India északi részén alakítja meg birodalmát a kínaiul jüecsi, másként indoszkíta király Kaniska. Az ő vallási tolarenciájának köszönhetöen nyert teret a brahmanizmussal szemben a Buddhizmus, később a hinduizmus.

kép. Hindu tamburás lány.

Indiában még egy érdekes, vonóval megszólaltatott hangszerre is ráirányíthatjuk a figyelmünket. A vonós hangszerek is természetesen húros hangszerek, a húrok ez esetben úgynevezett kényszerrezgésnek vannak alávetve, melyet egy külön erre a célra készített eszköz, a vonó segítségével érhetünk el. A vonós hangszerek úgy alakultak ki, hogy a pengetős hangszerek egyikét, másikát elkezdték vonni. Fordítva, - tudnillik, hogy a vonós hangszert kezdenék el pengetni – nem jellemző, miután a vonó jóval később jelent meg a hangszertörténelemben mint ahogyan a pengetősök. A klasszikus zenében a vonósok pengetett játéktechnikáját pizzicatónak nevezik.A szóban forgó indiai hangszer - nevezzük nevén - sarangi is a vele kapcsolatos különleges játékmód miatt érdemelte ki figyelmünket.

15. kép.Sarangijátékos Indiából.

https://www.youtube.com/watch?v=m_yMf_Ra9XM (Dhruba Ghosh demonstr….)

A képen jól kivehető, hogy a játékos a mai vonósoktól (pl. hegedű) eltérően nem a megszokott módon rövidíti le a húrt,- nem ujjbegyét használva a fogólaphoz szorítja azt,- hanem, oldalról a körme segítségével szabja meg annak hosszát, ily módon határozva meg a megszólaló hang magasságát. Ugyanezt a játéktechnikát alkalmazzák Bulgáriában a gadulkán játszó zenészek is.

16.kép. Bulgár gadulkajátékos.

https://www.youtube.com/watch?v=KL52D_ubrcg (Gadulka Street Bulgarian )

E játékmódot - a hegedű elterjedésének kezdetén – Magyarországon lengyel, ill. rácz módnak nevezték, s e módon való játék legkiemelkedőbb képviselőjének Kármán Demetert tartották. Őt énekli meg Tinódi Lantos Sebestyén.

„Sok hegedűs vagyon itt Magyarországon,

Kármán Demeternél jobb nincs az rácz módban”......(8.)

A Himalája hegység magas hegygerincén helyezkedik el Darjeeling, a világ egyik legjobb minőségű teacserjéiről ismert város. Mi magyarok, azonban más miatt is megkülönböztetett figyelemmel tekintünk errefelé. A város temetőjében nyugszik Kőrösi Csoma Sándor utazó, a tibeti szótár megalkotója.

Kőrösi Csoma Sándor ősöket keresvén jutott el Tibetbe, miután azt feltételezte, hogy a kínai évkönyvek ujgurjai a magyar ősökkel azonosak. Az ősöket a dzsungar népben látta.Arról sajnos nem maradt fenn adat, hogy a nagy utazó tudott e az ujgurok tamburájáról? Pedig mint látni fogjuk van ilyen.Tibetben a Buddhizmus és az ősi tibeti vallás egy különleges keveréke terjedt el, melyet lámaizmusnak nevezünk. E vallás egyik istennője; Szaraszvati a tanulás és a zene istene.

17.kép. Szaraszvati istennő falfestményen. Dege, Baija-kolostor

A 9. kép 5. ábráján egy szintén tamburaszerű hangszert láthatunk, ezúttal teknőspáncélból. A magyarázó szöveg azonban e formát langhalslauténak azaz hosszú nyakú lantnak nevezi. A hangszer kísértetiesen hasonlít egy az ókori Egyiptomban használatos zeneszerszámra. Valóban sorolhatjuk a hosszú nyakú lantok alcsoportjába, a neve azonban biztosan nem lant.

kép. Zenészek Amenemhet thébai sírjából.

Balról a második zenész tartja a kezében a fentebb említett, a hosszú nyakú lantok alcsoportjába sorolt hangszert.A zenélő alak körül hieroglif jelek láthatók melyek a zenész énekének szövegét írják le. A fordítás a következő:

„ Gyönyörű nap, amikor kellemesen töltheted az időt. „

A hieroglif jelek közül egy /kör, felette kereszt/ feltűnően hasonlít magára a hangszerre. Íme:

kép. A nefer jel.

A nefer jel jelentése; szép gyönyörű, és a hangszer neve is nefer

20. kép. Egyiptomi nefer.

Az ókori egyiptomiak az élet szépségét, gyönyörűségét hirdető nefer nevű hangszere szinte változatlanul maradt fenn sok helyütt. Algériában gumbri Észak- Afrikában guembrie néven, ami bármily hihetetlenül is hangzik a tambura szó egyik jól kifacsart szóalakváltozata.

21. kép. Guembrie Észak-Afrikából. /Modernnorth African guembrie with tortoise-shell resonator. (Hull, collection Robin Headlam Wells.) /

https://www.youtube.com/watch?v=Sq0EH4g3DZg ( Gnawa Maalem Ben Ai….)

Kevés szó esik arról, vajon a magyarság honalapítás előtti ázsiai tartózkodása idején milyen kapcsolatba kerülhetett Egyiptommal, az egyiptomiakkal. Néhány jel azonban arra utal, hogy ez a kapcsolat létezett. Már megismertük a nefer hieroglif jelet, melyről tudjuk, hogy egy teknős páncéljából készített zeneszerszám ihlette. Azt is tudjuk, hogy jelentése ; szép, gyönyörű. Nem csodálkozhatunk tehát ha egy szép, gyönyörű ország címerében rábukkanunk.

A nefer hieroglifa tulajdonképpen két részre osztható. Az egyik rész valójában tekinthető egy körnek. A másik rész pedig a körön elhelyezkedő kereszt – kettős kereszt...

22. kép. A nefer hieroglifa a magyar címerben.

A magyar király koronázási jelvényei közül felfigyelhetünk -e témakörben- az országalmára. Talán nem tűnik belemagyarázásnak, ha oly módon is tekintünk rá mint a nefer jel háromdimenziós változatára. Értelmezését tudva azt fejezi ki, hogy a mindenkori magyar király egy szép, gyönyörű országot oltalmaz – tart a tenyerén.

23..kép. Az országalma.

A mennyiben emlékszünk még a 9. képre, ahol a teknöspáncélból készíthető hanszertípusokról ábrákat láthatunk, megtalálható a kithara (3. ábra ), és a lyra (4. ábra) kialakulásának lehetséges elmélete. A görög regék egyike megőrizte számunkra egy ókori görög lyra elkészítésének módját. A megénekelt hangszerkészítő maga Hermész aki „bölcsőjéből megszökve elindult, hogy megkeresse és ellopja Apolló nyáját. Visszafelé hajtva a nyájat észrevett a fűben egy „hegyi békát”, amelyet agyonütött. A teknős páncéljába lyukat fúrt, majd egyforma hosszú botokat vágott, melyeket a nyílásba illesztett. Ezt marhabőrrel borította, a botokat felül egy keresztrúd segítségével összekötötte, s ezekre marhabélhúrt erősített. Apolló dühöngve indult nyája keresésére, amelyet meg is talált. Hermészt a húrok hangja leplezte le. A gyermekistenség bevallotta a lopást, a megmaradt teheneket pedig visszaadta. Természetesen bemutatta legújabb hangszerét, amelyből saját készítésű pengetővel oly elbűvölő hangokat csalt ki Apolló nemességét, bölcsességét és nagylelkűségét dicsőítő énekében, hogy az rögtön megbocsátott neki. A meglepett és elkápráztatott Apollót Hermész Pyloszba kísérte, s az úton sem hagyta abba játékát.

Megérkezvén épp vissza akarta adni a nyájat, amikor Apolló így szólt; „kössünk üzletet! A nyájért cserébe add nekem a hangszered! „ „ Megegyeztünk”-szólt Hermész, s így mindkettőjük kívánsága teljesült.” (9).

A görög regében szereplő Hermész tehát ókori görög lyrát készített, s ha magunk elé képzeljük az elkészült instrumentumot és összevetjük a 9. képen látottakkal azt gondolhatnánk, hogy valami nem pontos. A keresztrúddal összekötött instrumentum kithara néven van feltüntetve,(3. ábra) a lyrán pedig nincs összekötő rúd.(4. Ábra) Tetézi a félreértést az is, hogy a khitarát a görögök nem készítették teknőspáncélból. Azt gondolom, hogy a hosszú nyakú lantforma (5.ábra)és a tanbur forma (6.ábra) elnevezései is némi korrekciót igényelnek. Induljunk ki egy ma is használatos tamburából és egy lantból. A modern prímtamburákat régebben zömmel egy darabból vésték ki, s csak később váltak épített hangszerré. Mára mindkét módon készített tambura használatos a zenészek körében Minden bizonnyal a teknöspáncélt váltják ki a fából készült korpusszal annak hasonlatosságára. A lanttal ugyanez a helyzet. Nyilván a tökhéjformát kívánják leutánozni a szelvényekből összeállított hangszertesttel, bár egyes lantok korpusza jócskán megnövekedett az idök során. De akár teknőcpáncélt akár kabaktermést váltanak ki vájt vagy épített módon az ok ugyan az.A természetben előforduló anyagok méretei meghatározottak, következésképpen a belőlük készült hangszer hangi adottságai is ennek megfelelően korlátozottak A vájt vagy épített hangszerek méreteit, maga a készítő határozza meg ily módon a hozzá legközelebb álló hangi adottságokat, a neki legjobban tetsző hangzást tudja előállítani. Végül kialakulnak azon hangszertípusok melyek egy adott közösség ill. népcsoport kollektív ízlésének képesek megfelelni. A hangszerek fejlődésének e szakaszában, már csaknem elhanyagolható, hogy mit akart készítője leutánozni, egy adott formát követve hoz létre instrumentumokat.

Miután a tökből készült indiai hangszert tanpurnak /tamburának), ill. más tájakon is a vésett hangszereket a tambura szó valamelyik szóalakváltozatával illetik, ilymódon azokat a formákat melyeknek egy nyakrésze van -akár hosszú, akár rövid- valamint a húrjai a rezonátorral párhuzamosan /és nem merőlegesen,vagy azzal valamilyen szöget bezárva/ helyezkednek el, nyugodt lelkiismerettel nevezhetjük tamburaformának akár teknőspáncélból akár tökből készültek. Természetesen ezeket a tamburaforma hangszereket különböző elnevezésekkel illethetik s természetesen a hangszerek felosztásában a lantfélék alcsoportjában foglalnak helyet.

A Hermész által összerakott zeneszerszám gyakori szereplője görög vázák zenészeket ábrázoló díszítéseinek.

Ez esetben egy olyan ábrázolást szeretnék bemutatni, melyen együtt muzsikál a khitarán játszó alló, és a lyrán játszó ülő nőalak.

24.kép. Khitarát és lyrát pengető nők görög váza díszeként.

A basrai tanburajátékos hangszerét tehát az ókori görögök még lyra néven nevezték, s hogy miként neveztek egy tamburaszerű hangszert arra sajnos nincs adat.

25. kép. Nevenincs tamburaszerű hangszer görög plaketten.

Természetesen az eredeti képaláírás lantnak jelöli ezt a hangszert is, ami ez esetben úgy értelmezhető, hogy a lantok alcsoportjába tartozó ismeretlen nevű hangszerről van szó.

A hettiták is játszottak valami tamburaforma hangszeren, aminek az elnevezése a feledés homályába vész, de a képaláíró itt is megtalálja a megoldást.

kép. Hettita gitár.

/Hethitsche Gitarre , Steinrelief in Alaca Hüyük (Türkei),um 1350 v. u. Z./

A neves orientalista /keletkutató/ Stein Aurél nevéhez fűződik Kínában a tun-huangi Ezer Buddha-barlangjának felfedezése. A barlangtemplomok oly lenyűgözőek, hogy ...„leírásába reménytelen vállalkozás belekezdeni. A négyszázkilencvenhét megmaradt üreg kimeríthetetlen tárháza a 336 és 1368 között, tehát több mint ezer évig folyamatosan épített, festett, faragott képzőművészeti remekműveknek, az áttekinthetetlen tömegű falfestményeknek és a színes stukkószobroknak, a pár centiméterestől a harmincöt méteres óriásig. Témájuk szerint évtizedekre kínálnak vizsgálati, elemzési alapanyagot művészettörténészeknek, vallástörténeti kutatóknak, hangszerek és öltözetek szakértőinek.” (10).

Az egyik falfestményen egy – számunkra igen érdekes – hangszerábrázolást fedezhetünk fel.

kép. Hangszert ábrázoló falfestmény az Ezer Buddha barlangból.

A képaláírás ez esetben is gitárként jelöli meg a szemmel láthatóan egészen más alakot öltött zeneszerszámot. Talán akkor járunk a legközelebb az igazsághoz ha elfogadjuk a hangszer elnevezése tisztázatlan.

Korhű elnevezését talán már sohasem fogjuk megtudni, mégis közelebb kerülhetünk megfejtéshez ha megnézzük, mily névvel illetik a környék napjainkban még használatos muzsikáló alkalmatosságait.. Az Ezer Buddha-barlangja Kan-Su tartományban található,s ha innen átruccanunk nyugat felé Hszinsiang - Ujgur tartományba meglepő hangszerekkel találkozhatunk.

28. kép Ujgur tamburák. Fent : szitár. Lent: tambur.

https://www.youtube.com/watch?v=M4mm3evX16Y (Tribecastan’s Jeff Green…)

https://www.youtube.com/watch?v=OaIMv_rxQtg (Uyghur Dutar Song b…)

E hangszerek feltűnően hasonlítanak egymásra nevük különbsége minden bizonnyal a rajtuk található húrok számának különbségére utal a tar ugyanis perzsa eredetű szó, jelentése; húr / tar = egy húr, dutar = két húr, szi –tar négy húr /.

A Kirgíz határtól mintegy 200 kilométerre a Hszinsiang – Ujgur tartomány déli részének gazdasági központjában Kashgarban -betérve egy kis hangszerkészítő műhelybe- újabb különleges hangszereket vehetünk szemügyre.” Hát bizony nem gyári futószalagon készülnek a változatos pengetős hangszerek, bár jól felosztották egymás közt a munkát. Volt aki csak nagyolta a kiszáradt fahengert, volt aki már öblös üregét alakította, nyakrészét faragta, meg fúrta a húrokat rögzítő kulcsok helyét. Amikor ki-ki elkészült a saját feladatával, máris adta tovább a következő stációra. Az ügyes mesterek sokat készítenek egy-egy hangszerből, mert például az öblös, tambura típusú s nevében is hasonló dombra az ujgurok körébe igen népszerű. Ők ugyanis nemcsak szavakban szeretik a zenét, hanem a gyakorlatban is művelik. A bőrrel bevont sőt néha még gyöngyökkel is díszített pengetős hangszerek – háromhúrostól a huszonöt húrosig sokféle van közöttük- kitartóan élénkítik az ünnepek és hétköznapok szürkeségét, vidámítják az utcákat és a lakásokat.” (11)

Elhagyva Kína Hszincsiang-Ujgur tartományát, átlépve a határt Kirgízisztánban az Iszik- köl /meleg tó/ vidékére látogatunk, hogy meghallgathassunk egy szívből jövő dalt.

Az élet elmúlik, bánjuk-e ?

Megöregszünk, megelégedünk,-e ?

De holdszépségű arcodon,

Hogyan is láthatnék ráncokat...

..énekli Üsönbek Asanaliev, s miközben őt hallgatjuk megcsodálhatjuk hangszerét.

29. kép. Kirgíz komuz.

https://www.youtube.com/watch?v=P4VdegfA-xY (Kirgiz Kizi Guljan’ Dan Kom…)

A hangszer elkészítése különös gonddal történik, már-már szinte szertartás.” Télen választják ki a megfelelő barackfát vagy körtét, esetleg borókát .A mester ebből durva komuzformát farag. Napfénymentes helyen félévig szárítja, majd meleg vízben egy óráig főzi. Ezután nem szárítja, napfénymentes nyitott, tiszta levegőn hagyja két évig állni. A hangszer testét és a nyakát a mester egy fából faragja. A részeket csontenyvvel illeszti. A húrok eredetileg birkabélből készültek, ma a mester damilból feszíti a testre.(12)

A komuz a mi koboz / kobza/ szavunk egyik szóalakváltozata. A koboz /kobza / elnevezés egy , a rövid nyakú lantok alcsoportjába sorolt tamburaszerű hangszert takar.

kép. Koboz, ( kobza ), ahogyan ma ismerjük.

https://www.youtube.com/watch?v=c3N0CU7a2RE

III.fejezet.

A tamburaszerű hangszerek elterjedése Ázsiában, Észak – Afrikában és Európa keleti felén.

Kirgízisztánban használatos egy másik pengetős hangszer ami akár édestestvére is lehetne az ujgur tamburnak, ha nem lenne a neve is ugyanaz.- tambur.

31.kép. Kirgíz tambur.

https://www.youtube.com/watch?v=CaRKrEBboDw ( Uyghur music from Kyrgy...)

Ez esetben tárgyalt hangszerünk oly módon lépte át a kínai - kirgíz határt, hogy mit sem változott, azonban ez nem mindig van így .Az egyik népcsoporttól a másikhoz átkerült hangszereket gyakran alakítgatják a maguk igénye szerint azok akik e hangszereket átveszik Mások a dallamok, a szokások, az érzelemvilág, az esztétikai igény, és még ki tudja mennyi minden szempont érvényesül, mire az átvett hangszer megfelel az új elvárásoknak. Így aztán mindig új és újabb instrumentumok jönnek létre, hogy azután azokat is formálják és alakítgassák. Az emberi műveltség, lelemény, kézügyesség és lélek lenyomatait hordozzák magukon e becses darabok, hogy árulkodjanak használóikról. Vándorlásaikról. hitükről történelmükről anélkül, hogy egy ásónyomot is le kellene ásni értük. Hiszen gondoljunk csak bele hány kézen ment keresztül például az egyiptomi nefer, mire megjelent gnebri guembrie néven Észak-Afrikában. Marokkóban ,Algériában, Tunéziában megtalálható guimber chaabi néven a tamburaalakú, de Szudánban gumbri néven annak négyszögletes változata is.

Gumbri Guimber chaabi

32. kép Hangszerek alakváltozásai Észak-Afrikában.

E hangszerek „...testét általában teknősbékapáncél alkotja. Néha egy fél lopótök vagy kivájt fa helyettesíti a teknőpáncélt. A dobozt néhány lyukkal látták el , s kecskebőrrel borították. A nyél végén fakulcsok vannak a húrok megfeszítésére.”(13.) Nos ha még emlékezünk rá az egyiptomiak a nefert /15. kép./ nem kulcsokkal hangolták, a képen nem látható fakulcs. A megfeszített, hosszabbra hagyott húrt egész egyszerűen visszafelé felcsavarták a nyakra, így rövidítve le a rezgő húr hosszát. Következésképpen a rezgő húr minél inkább lerövidült, az általa adott hangmagasság annál inkább megnövekedett. Tehát e hangszert Észak-Afrikában ügyes kezű fafaragók hangolókulcsokkal látták el. Ilyen vagy ehhez hasonló hangszerük volt a Mohamed fellépése előtti araboknak is melyből a perzsák a barbat nevű hangszerüket alakították ki.

A barbat továbbfejlődött a kínaiak által p'ip'a és a japánok által biva néven. A barbat ismét az arabok közreműködésével alakul az al-ud nevű hangszerré mely elődje az európai lantoknak.

33. kép. Barbatjátékos ütős kisérettel.

https://www.youtube.com/watch?v=UDYsDzphlIU ( Barbat of maestro behro…)

34. kép. Pi’pa. Kína

https://www.youtube.com/watch?v=JtrthXXmKgA ( Liu fang pipa solo… )

35.kép. Bíwa Japán.

https://www.youtube.com/watch?v=bnt4CSZVJy8 (Kumada Kahori Nasuno Y…)

36.kép. Ud Irak.

https://www.youtube.com/watch?v=KyNXeCfPB2U ( taqsim arabic oud music…)

„Az Afganisztánban használatos tumbur háromhúros citera-lantszerű hangszer, az indiai szitár egyszerűbb válfaja. Hangsúlyozni kell, hogy nem azonos a hasonló nevű iráni hangszerrel.... Az afgán tumbur abban a tekintetben is az indiai hangszerhez áll közelebb amennyiben hangját együttzengő húrok erősítik fel. „ (14.) Az együttzengő húrok, szaknyelven rezonáns húrok azon az elven alapulnak, hogy az azonos, vagy közel azonos frekvenciájú rezgések erősítik egymást, így a játszóhúrok alá több megközelítőleg azonos vagy azonos rezgésszámú húrokat szerelnek. Ezzel a módszerrel erősítik fel a szitár hangját Indiában, de ezt a módszert használták a középkori Európában a viola család d' amore nevű hangszerénél is mely onnan kapta a nevét, hogy a hangolószekrény végén a bekötött szemű Ámor van kifaragva. / Viola d'amore/. Haydn barytonjának esetében -amely az Eszterházy család ingóságaiból került a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményébe- ilyen együtt rezgő húrokat alkalmaztak a hangerő fokozására, azzal a különbséggel, hogy a baryton esetében a rezonáns húrokat hüvelykujjal pengetve a dallam kíséretére is szolgáltak. Ezek alapján joggal gondolhatjuk, hogy az Iránból átvett hangszer hangja az afgánok számára halknak bizonyult, így az indiai megoldást alkalmazva erősítették fel azt.

37. kép. Iráni tanbur, melyet Afganisztánban rezonánshúrokkal szereltek fel.

https://www.youtube.com/watch?v=SCbD3YPk0fU (Razbar Ensemble: Tanbour Solo Clip)

Az orosz zeneművészet általánosan használatos és osztatlan népszerűségnek örvendő hangszere a balalajka.

38. kép. Balalajka.

https://www.youtube.com/watch?v=3MCHL2GJRxM( Alexey Arkhipovsky plays Paganini)

A balalajkát egyaránt használják a népzenében és a klasszikus zenében is. Külső megjelenése és a neve látszólag ellentmond annak hogy a tamburafélék családjához tartozna, de elődje a domra, más néven dombra már közelít ezen állítás elfogadásához.” A domra ősi orosz kúltúrhangszer volt a középkorban. Énekkíséretre használták. Kb. a XVII. századtól nyoma veszett, valószínűleg hasonló okok miatt tűnhetett el mint a kuruc tárogató tiltott hangszer lett.

39. kép. Az orosz domra, vagy dombra a balalajka elődje.

https://www.youtube.com/watch?v=Cg8gj3Dzrdc (Chopin Op 40 Military Polonaise (domra))

„A domra fiatalabb rokona a balalajka hosszú időn át megvetett, mellőzött hangszernek számított, mígnem két neves hangszerkészítő: Nalinov és Pascserbszkíj tökéletesítette és népszerűsítette olyan sikerrel, hogy világszerte ismertté vált... „(16) Bizonyára nem járunk messze az igazságtól, ha úgy gondoljuk, hogy e két derék hangszerkészítőt, a hangszer alávetett helyzete késztette arra, hogy ily módon átalakítsák. Jelenlegi megjelenése az orosz zene emblematikus hangszerévé tette Orosz zenészek kezében előfordult még egy dumbrak nevű, kisméretű hangszer is.

40.kép Dumbrakon játszó orosz férfi.

Domra nevű hangszert fellelhetünk Kazahisztánban is, mely zeneszerszám meglepő módon több hasonlatosságot mutat az oroszok balalajkájához, mint domrájához.

„A kazahdomra csak névrokona az orosz domrának, formailag attól teljesen eltérő felépítésű. Megnyúlt háromszög alakú korpusza igen hosszú vékony nyakkal kapcsolódik. Építési módja legtöbbször monoxolítikus. A rezonáns közepén aránylag nagy, szív alakú hanglyuk található. A fogólap bundbeosztása általában diatónikus.(17). Tehát a fogólapon az érintők / bundok/ félhangonként vannak beosztva, éppen úgy mint a régebbi tamburákon vagy az asztali tamburán. / citera./

Talán még a balalajkánál is nagyobb változáson ment keresztül az ukránok bandurája. Öblös hárfaszerű hangszer amely azonban egy kissé a stájer citerára is emlékeztet. Mindkettőtől különbözik abban, hogy nyakrésszel van ellátva, de a leginkább érdekes, hogy a nyak végén faragott csiga található ami manapság főleg a vonósokra jellemző. Pengetősök között csak elvétve találunk vonósokra utaló jelzéseket, ilyenek a bandurán kívül a magyar tamburabanda egyes hangszerei, a „békateknő” prímtamburák, vagy a régebbi építésű asztali tamburák. /citerák./

41.kép Ukrán banduratrió.

https://www.youtube.com/watch?v=SCbD3YPk0fU (Nightingale- Ukrainian song)

A Kaukázus tövében a Fekete-tenger partján található Grúzia /Georgia/, ahol a tambura szó egy egészen különös szóalakváltozatával találkozhatunk.

A Hangszer kétségkívül a tamburafélék családjához tartozik azonban egyik húrja kb. fele olyan hosszú mint a többi. Az ilyen húrt szaknyelven cantarella /kantarella/ húrnak nevezzük és némely banjo /bendzsó/ tartozéka.

42. kép Tschonguri. Grúz hangszer.

https://www.youtube.com/watch?v=QzfoFWDk5Xw ( Phanduri da doli.... )

Arméniában, /Örményország/ már csak a hangszer nevéből következtethetünk arra, hogy egykor a tamburafélék családjából indult el a változás útján. A bambir ugyanis a tambur, tambura szó egyik nem is oly távoli szóalakváltozata.

43. kép Örmény bambirjátékos.

Indiában a mogul / mongol- török / fejedelemségek idejéből ismerhetünk rá a máig fennmaradt, és elterjedt tamburaforma hangszerre.

kép Mogul tambura / Mughal tanburah/

Az Arab-félsziget sarkára látogatva, Jemenben egy nevében sokatmondó hangszert találhatunk.

45.kép.Qanbus Yemen.

https://www.youtube.com/watch?v=kdHbypelaJQ (The Song of Sanaa)

Bátorkodom megjegyezni, hogy a jemeni zeneszerszám átmenetet képez tamburaalakú és a kobozszerű hangszerek között, ez igen élénk fantáziájú nyelvészkedéssel nevéből is kiolvasható; . anbu .= tanbur /tambura/ és q..bus = kubus /koboz /.

A Tigrist és az Eufráteszt körülölelő Termékeny Félholdnak nevezett terület környékén ma is használatosak az ókori hangszerek jelenkori változatai.

46. kép. Kurd férfi, kezében tanbur.

https://www.youtube.com/watch?v=sDR-7ouuwsY

47.kép Szíriai tambura, (damaszkuszi forma, másolat.)

48. kép Khorasani dutar Iran. Az iráni tanbur a 34. képen látható.

A törököknél többféle tamburaalakú hangszerből válogathatunk. Legismertebb számunkra a saz de van tanbur elnevezésű hangszerük is Mi legkevésbé a baglamát ismerjük. E hangszerek külalakjukban alig térnek el egymástól, kivéve egy vonós tamburát, melyet a YOU TUBE-os hivatkozáson láthatunk :

https://www.youtube.com/watch?v=BqtoOrE8T5E (Özer Özel – Segah Yayli Tanbur Taksim)

49. a.) kép Baglamán játszó török férfi Ankarából.......b.) kép Török Tambur (tanbur).

További török tamburák internetes hivatkozásai:

https://www.youtube.com/watch?v=Vy06IcI6B9Q (Nurmuhammat Tursun: - Dil Kuyi ( tambur)

https://www.youtube.com/watch?v=OLzYofdcELY (Iskender ozan toprak tambur dinletisi )

Kiemelt helyen, e fejezet vége felé szereném felhívni a figyelmet egy – a számunkra, magyarok számára különösen érdekes hangszerre, melynek hangját a dagesztáni hegyek felől fújja a szél.

50. kép Dagesztáni Agatsch komus, vagy más néven pandur

Először néhány szót érdemes ejteni magáról Dagesztánról. „ Maga a dák név ősszittya eredetű. Tudunk a Kaspi-tengeren túl lakó daha, dacha, dakha nevű szittya népről, akik a mai Dagesztán névadói. A turáni nyelvek közül legjobban a török őrizte meg e szót. Dag = hegy.” De vajon mit takar az „agatsch” szó? „ ...Ugyanez a fogalom képezte az alapját a századokkal előbb itt lakó AGA- thirs népnek is.”(18) De vajon kik lehettek az Agathyrsek? Tudjuk, hogy a törököknél az aga egyfajta rangjelzés, de ez azért ez mégsem magyarázza a hangszer koronaszerűen kialakított korpuszát.

Heraklész eljutott a Szkűthiának nevezett területre – „ de mert hóvihar és fagy lepte meg, betakarózott az

oroszlánbőrrel és elaludt. Közben pedig isteni végzet folytán eltűntek a lovai amelyek a kocsiba fogva legelésztek. Mikor Heraklész felébredt, keresésükre indult. Egész vidékeket bejárt, s végül elvetődött a Hülaia nevű földre is. Itt egy barlangban talált egy felemás forma, félig asszony – félig kígyót, amelynek felsőteste a farától felfelé asszonyi, az alsórésze pedig kígyószerű volt. Ahogy meglátta nagyon elcsodálkozott és megkérdezte tőle, nem látta – e elkóborolt lovait. A csodalény pedig azt válaszolta, hogy a lovak nála vannak, és addig nem is adja vissza őket, amíg Heraklész vele nem hál. Így hát, Heraklész lovai fejében véle hált, a nőszerű lény azonban egyre csak halogatta a lovak visszaadását, mert minél több időt akart Heraklésszel tölteni, aki viszont a lovaival együtt el szeretett volna menni. Végül mégis visszaadta őket és így szólt: „nos, megőriztem neked a hozzám került lovaidat, amit te meg is háláltál nekem, mert három fiam van tőled. Mondd hát meg, mit tegyek velük, ha majd felnőnek. Tartsam őket itt magamnál / mert én uralkodom a vidék fölött/ vagy küldjem el hozzád „ Azt beszélik, hogy Heraklész erre a kérdésre a következő választ adta: „ ha majd látod, hogy a fiúk felnőttek, cselekedj a következőképpen, s akkor nem fogsz hibát elkövetni. Amelyikről azt látod, hogy ezt az íjat így ajzza fel, s ezt az övet ilyen módon ölti fel a derekára azt tartsd itt, hogy legyen ennek a földnek a lakója. Amelyik pedig nem képes ezt megcsinálni úgy ahogy mondtam, azt küldd el erről a vidékről. Ha így cselekszel, magadnak is örömet szerzel, és az én parancsomat is teljesíted.” Heraklész tehát felajzotta egyik íját, (mert mindig két íjat hordott magával), megmutatta a felövezést, aztán átadta az íjat is és az övet is amelynek csatjáról egy arany ivócsésze csüngött le. Ezeket odaadván folytatta útját. Az asszony pedig, mikor fiai megemberesedtek, először is nevet adott nekik. a legidősebbik Agathürszosz lett. A következő Gelonosz, a legfiatalabbik pedig Szküthész. Utána pedig nem feledkezve meg arról, amit Heraklész mondott neki, teljesítette a parancsot. A fiúk közül kettő Agathürszosz és Gelonosz nem tudta megoldani a feladatot, amelyet kellett volna, Így hát szülőanyjuk parancsára elvándoroltak a vidékről. A legfiatalabbik Szkűthész azonban megoldotta és ott is maradt a vidéken. Nos hát ettől a Szküthésztől, Heraklész fiától származik valamennyi király, akik a Szküthákon valaha is uralkodott...(19) Így ír Herodotosz a Szkíták származásával kapcsolatban s ebből számunkra az agathyrsek válnak különösen érdekessé. Az „ „agathirs” elnevezésben az „s” a többes szám ragja. Tehát a népnév összetevődik az „aga” és a „tir” szavakból....a sumírban az”aga” ( L 347 ) jelentése : „ korona”, „tir” ( L 374 ) = erdő. „ Aga-tir” tehát jelentheti az erdőség kiváló embereit. (20) A magam részéről még annyit tennék hozzá, hogy az erdőben található a magyarság két kiemelkedő szimbólumát megtestesítő fa (életfa) és a szarvas ( csodaszarvas ). A fának koronája van, mely ág-akból tevődik össze, a szarvas „koronája” pedig ag-ancs. Így mindkettő őrzi a sumér aga = korona szót. Ezeket a fogalmakat ma is ugyanarra használjuk. Végezetül nézzük meg mit mondhatunk még az „agathirsok” szócikk alapján a Révai Nagy Lexikonából. „ Agathyrs: A legelső név szerint is ismert nép, mely egykor Magyarország területén tanyázott. A Maros mentén laktak...Törvényeiket énekbe foglalták s úgy adta szájról- szájra egyik nemzedék a másiknak... a kr. e. IV.sz. felé eltünnek az agathyrsok Erdély területéről s részben beolvadtak thrák-dák alattvalóikba...” Jelenlétüknek régészeti bizonyítéka az un, Czófalvi lelet lásd: Révai Nagy Lexikona Czófalva szócikk.

Nos, ha Agathürszosznak nem is sikerült az íjat felajzania és az elvárt módom felöveznie magát, a „koronás” nevet mégiscsak ő viselte, s talán e koronás kiképzésű hangszer zenei kíséretével adta át népe a törvényeit „nemzedékről-nemzedékre. Így érthetővé válik a hangszer koronás díszítése. Figyelembe véve a László Gyula nevével fémjelzett „kettős honfoglalás” elméletet, egyáltalán nem kizárható, hogy a honalapító Árpád magyarjai az itt talált avar rokonaik kezében megcsodálhatták e zeneszerszámból kicsalogatott dallamokat, s az sem kizárt, hogy a magyarok is hoztak magukkal efféle instrumentumokat, s közös mulatságaikon e hangszer kíséretével énekelték hőskölteményeiket, emlékeztek meg őseikről.

https://www.youtube.com/watch?v=tzufjXTrii0 (Avar (Dagestan) Music...)

A teljesség igényével de azt el nem érve, reményeim szerint végigjártuk a Himalája az Elbursz- hegység és a Kaukázus tájait, hogy felfedező utunkon megannyi – számunkra talán különlegesnek tűnő - zeneszerszámot ismerhessünk meg. A sokféleség azt bizonyítja, hogy az emberi ízlés, érzelemvilág a kreativitás,no meg a leleményesség kiapadhatatlan. Európába érkezvén e fejezetet a bulgárok tamburájával zárom.

51.kép Bulgár tambura

https://www.youtube.com/watch?v=JRZM0sIf1_M

fejezet.

A tamburaforma hangszerek átalakulása a középkori Európában.

Mint az eurázsiai kontinens legnyugatabbra eső nyúlványa, Európa földrajzi helyzeténél fogva folytonosan ki volt téve Ázsia hatásának. A nomád vagy félnomád törzsek vándorlásai, a harci lovasnépek hódító akciói, az ősi kereskedelmi utakon zajló csereforgalom, a karavánok, végül a felfedező utak mind – mind a kulturális értékek kölcsönös megismeréséhez vezettek, amelynek során néhány fontos hangszer is átkerült Közép – Ázsiából Európába.(21)A kulturális értékek Európába kerülésével kapcsolatosan gyakran felemlegetik a keresztes hadjáratokat, nem alaptalanul. Ezt igazolni látszik az a tény, hogy a Biblia számtalan olyan hangszert említ mely Európában is meghonosodott, többek között a tamburát.

„ Midőn pedig Dávid megvervén a Filiszteust megtérne, kimenének az asszonyállatok Izraelnek minden váraiból, énekelve, és táncolva Saul király eleibe, vigasság dobjaival, és tamburákkal. „ A Káldy-féle biblia így említi tárgyalt hangszerünket, / Királyok I. könyve 253 lap. B. 6,7. / de lássuk csak a Károli-féle fordítást. „És a mint hazafelé jövének, mikor Dávid visszatért, miután a Filiszteusokat leverte, kimentek az asszonyok Saul király elé Izráelnek minden városaiból, hogy énekeljenek, és körben táncoljanak, dobokkal, vigassággal és tomborákkal./ Sámuel I. könyve 18. 6. / Mindezek kapcsán úgy hiszem említést érdemel II. András/1205-1235/ jeruzsálemi-magyar király, aki maga is járt a szentföldön annak török kéz alól való felszabadítása érdekében. A hangszerek vándorlásaiban fontos szerepet játszottak a különböző hódító hadjáratok melyek kapcsán legtöbbször az arab, perzsa, mongol és török népeket szokás emlegetni. Felemlítődik még a népvándorlás kora /375- 568./ ám ennek kapcsán rendre megfeledkeznek a hunokról, pedig a népvándorlás elindítói ők akik Közép-Ázsiából megindulva nyomultak Európába, hatalmas birodalmat építve, mely a Kaszpi-tengertől a Rajnáig, az Al-Dunától a Balti-tengerig terjedt, és fennállott egészen Attila haláláig./453-454./ Nem tekinthetünk el attól, hogy ők is hoztak magukkal Európába különböző kürtöket, dobokat és húros hangszereket.”Azt, hogy miképpen élnek zenélnek a táborozó hunok, a II. században fogságukba hurcolt Tz'ai Yen kínai hercegnő tizennyolc dalában énekli meg. A hercegnő – akit két hun fiú anyjává tettek – versciklusában ekként kesereg:

Fegyvercsörgés riaszt mindenfelől,

nincs itt menekvés, kín, halál elől.

Puszták fölött por, füst az égig ér,

Hun őrcsapat fogoly hadat kísér.

(-)

Húrjaim hun kürtszóra zengenek

Kicsorduló könnyem ki érti meg ?

(..)

A bőrdobokat éjjel is verik,

Szüntelen peregnek, reggelig.

Pusztán a vad szél végig hasít

S tábort, utat porral homályosít.

Amikor aztán – nagy idő múltával – kínai rokonai a kis Tz'ai Yen hercegnőt kiváltják a hunok fogságából, sorstragédiája beteljesedik. Visszatér Kínába, ám két fiát ott kell hagynia. Nagy fájdalmában e világnak nagy vigaszát, a muzsikának dicséretét énekli meg.

Északról szól a hun kürtök szava,

Ritmusra fogta kobzom dallama.

Nem lesz tizenkilenc dal …. Elcsitul.

De zeng ekhója múlhatatlanul.

A muzsika s a dal szépségei

A természetnek drága kincsei.

Örömet bú és bút öröm követ,

Megzengetik az érzékeny szivet.

Szép Kína földje és a hun mezők,

Időjárás, szokás: különbözők.

Az ég és a föld két végére így vetett

A sors szegény anyát és gyermeket

A kín, hogy sorsom így bánt el velem,

Akár a menny mélysége, végtelen.

S a hat elem, a Mindenség – csoda

Választ jajomra nem küldhet soha.

Két tovatűnő évszázad – s a hunok 400 – 410 körül már Pannóniában vannak : a Kínai Nagy Faltól a római Limesig lovagolnak. Ettől kezdve az V. század végéig ama hun dobok és hun kürtök már Dunánknak, az Iszternek partján rivallanak.......A hunok pannóniai uralmát három évszázadon át az avaroké követte.... Zenéjük differenciáltságáról, sokrétűségéről Theophylaktos, a VII. század ismert bizánci haditudósítója és történetírója számol be Historia oikumeniké c. művében. Ez a munka egyébként az avarság életének legteljesebb tükre. Theophylaktos megemlékezése „ Az avarok énekei „ (Abariká asmata) címen mindössze háromsoros, ám mégis sokatmondó.....Éneküket húros hangszereken kísérték. A hallgatók pedig tapssal követték az ének ütemét.(22) A kultúracsere, s ezen belül a hangszerek vándorlása szempontjából nem hanyagolható el Árpádék honalapítása sem./896/ A Kárpát medencébe való bejövetelükkor szinte biztos, hogy hangszereiket is magukkal hozták, s hogy ezek között húrokkal felszerelt instrumentumok is voltak a következő idézet is megerősíti. Béla király névtelen nótáriusa Anonymus a Gesta Hungarorum /Magyarok cselekedetei/ c. művében említ ilyen hangszert.

„Másnap pedig Árpád fejedelem és előkelői valamennyi vitézük kíséretében bevonultak Attila király városába.

Megpillantották a királyi paloták sorát, néhányat földig lerombolva, néhányat épségben, és megcsodálták a kőépítményeket. Kimondhatatlan örömükre szolgált, hogy megadatott nekik, hogy Attila király városát harc nélkül foglalhatták el, mivel Árpád fejedelem Attila nemzetségéből származott. Nagy örömükben nap mint nap Attila király palotájában lakomáztak egymás mellett ülve, kobzok és sípok édes hangzású dallamait,igricek számtalan énekét hallgatva.” (23)

Az ázsiai népek által Európába hozott hangszer őse minden bizonnyal egy teknőspáncélt vagy tökhéjat imitáló fából készült, /vájt/ monoxolítikus alkalmatosság lehetett. A különbség csak annyi, hogy a különböző népek a hangszert annak különböző fejlettségi fokán adták hozzá az európai kultúrkörhöz, ahol aztán továbbfejlesztve alakultak ki az esztétikumot a megnövekedett zenei igényeket és a zeneszerzők , muzsikusok gyarapodó képességeit kielégítve a mai , sok esetben tökéletesedett, tovább már nem fejleszthető változatai. Mindezzel párhuzamosan zeneszerzők megalkották a különböző hangszerek irodalmát, s kialakultak az együtt zenélés különböző formái. Ezen folyamatok közben az egyetemes emberiség művészete, kultúrája és művelődése páratlan mértékben gyarapodott. A hangszerek átalakulásaiban megannyi mítosz ,hit és legenda fejeződött ki. Jó belegondolni, hogy a Föld nevű bolygó micsoda remek hellyé vált, ahol az emberek hangszereik hangjára táncolnak, énekelnek a szerelemről, dicsérik isteneiket, s a Mindenhatót. Hangszereik kísérik születésüktől és együtt vannak örömükben, bánatukban, gyászukban.

Lám, ki gondolná, mennyit köszönhet az emberiség néhány elhullott teknős páncéljának vagy kiszáradt tökhéjnak ?

Az emberiség görög ősanyját Hephaestus földből és vízből alkotta. Adott neki emberi hangot, erőt és gyönyörű szűzies termetet. A többi istenek is versenyre keltek megajándékozásában, végül rábíztak egy szelencét melyben az emberiség összes baja volt bezárva. Így lett Pandora e szelence őrzője. Feladatául az volt szabva, hogy vigyázzon a szelencére, abból a bajok soha ki ne szabaduljanak. A kíváncsiság azonban felülkerekedett Pandorán, s ő felnyitotta a szelence fedelét. Az embereket elárasztották a bajok. Mire visszacsapta a fedelet bezárva már csak a reménység maradt. A történet értelmezése azt sugallja, hogy amíg a szelencefedél zárva volt , égi harmónia uralkodott az emberek világában. Minden bizonnyal e mítosznak köszönheti a nevét a görögök és rómaiak háromhúros trichordonja a pandúra..A hangszer nevének, és az ősanya nevének egybecsengése az égi harmónia utáni vágyakozást, a hangszer pedig annak megtestesülését fejezi ki.

„Michael Praetorius (Schulthess), (1571 v. 1572 – 1621 ) német zeneszerző „ Syntagma musicum „ címmel 4 kötetre tervezett művéből 1614 – 1620 között 3 kötet jelent meg Wittenberg, ill. Wolfenbüttel kiadási hellyel. Praetorius.....művének II. kötete 1618- ban Wolfenbüttelben jelent meg, s a második kiadásra már a következő évben sor került. Ez a kötet a korabeli hangszerekkel foglalkozik és tartalmazza azok részletes rajzát is.”(24)

E műben egy helyütt különös hangszerek rajzait találjuk

52. kép. Michael Praetorius; Syntagma musicum (2/ 1619) XVII. ilusztrációja.

A képen látható 1. Bandoer, 2.Orpheoreon, 3. Penorcon névvel jelzett hangszerek szemmel láthatóan formailag alig különböznek egymástól. Ami a legfeltűnőbb ezeken ábrázolásokon az az, hogy a nyakon található beosztás /érintők, bundok/ nem szokványos módon- párhuzamosan-hanem bizonyos szöget bezárva inkább sugárirányban helyezkednek el, s ennek következtében a láb elhelyezkedése is ferde. A magyarázat az, hogy játék közben a bal kéz alkarja – természetes módon – bizonyos ívet ír le, s ezt követik az érintők. Minden valószínűség szerint ezen ív különbözősége, s talán a húrok különböző száma okozza a különböző elnevezéseket.

Néhány évvel korábban Angliában, az érintők és a láb még a megszokott módon helyezkedtek el, amikor e hangszert Bandura névvel illették

52. kép Bandura ábrázolás a William Barley's tabulatúrás könyvből. (1596).

A bandura név számunkra már ismerős, amennyiben visszaidézzük az ukrán bandura triót./38. Kép./ A hangszer formája és játékmódja ugyan eltér egymástól, de neve azonos. A bandura szó - nem véletlenül – egybecseng a tanbur, tambura szavakkal, hiszen annak egyik alakváltozata. Hasonló nevű a spanyolok bandurria elnevezésű instrumentuma.

kép. Spanyol bandurria.

https://www.youtube.com/watch?v=vG9TECkYdL8&list=PLLAVtqpecliIrotHYGd__GoRHo_CCjfrG

( TUNA AGRARIA COMPOSTELANA BANDURRIA wmv)

Talán nem meglepő, hogy e név- más változatban- Dél- Amerikában fordul elő. Minden bizonnyal a gyarmatosítók révén került oda.

54.kép. Bandolin (mandolin) Imbabura tartomány Ecuador.

Amennyiben áttekintjük az előző illusztrációkat, /49. 50. 51. 52. kép./ láthatjuk a hangszer micsoda változásokon ment keresztül. Kezdetben a forma – bár épített hangszerről van szó, lapos háttal – mégiscsak teknőspáncélra emlékeztet. E forma lépésről lépésre körte ill. csepp alakot vett fel, s egészen a mandolin formáig változott. Érintői újra párhuzamosakká lettek, úgy tűnik a változtatás mégsem hozta a várt eredményt, s az úgymond nem természetes bal alkar mozgás kényelmesebbnek bizonyult. A teknőspáncélt angolul tortoise-shellnek is nevezik amit leginkább teknőskagylónak fordíthatunk. E kifejezésből a kagyló kapott hangsúlyt, és a hangszer neve is elveszítette Pandorához való kötődését, a John Rose által épített változaton.

55.kép.Orpharion /bandora/ by John Rose.(1580.)

Az Orpharion névnek azonban szintén van mitológiai kötődése mindjárt kettő is. A szó ugyanis mozaikszó, Orpheus és Arión nevének szóösszetétele. Mindketten dalnokok és mindketten hangszerrel kísérik magukat, oly módon, hogy mindketten köszönhetnek éneküknek valamit.

”Orpheus Kalliopé múzsának és Oiagros folyamistennek, mások szerint magának Apollónak volt a fia.......Felesége, Eurydiké, a folyó partján játszadozott társnőivel, a dryasokkal, a fák istennőivel, mikor meglepte őket Aristairos, Apollón fia, a pásztoristen és a méhek kedvelője. Futott előle Eurydiké és futtában nem látta a mérges kígyót a magas fű között, ez megmarta és a kígyómarás a halálát okozta..... Maga Orpheus lantja zengő hangjában keresett vigasztalást és egyedül bolyongva a parton, csak Eurydikét énekelte; róla énekelt amikor a nap felkelt, és róla énekelt amikor a nap lenyugodott, elment a Tainaron hegyfokához is, az alvilág torkának tátongó mélységéhez, s a fekete félelemtől sötétlő ligetbe hatolt. Ott az alvilág félelmetes királya elé járult, hogy kérlelje emberi könyörgésekre meglágyulni nem tudó szívét.........Elcsodálkozott az éneken Hádés palotája, sőt maga Tartaros legbelsőbb zuga is, és az eumenisek, kiknek hajába sötétkék kígyók fonódtak. Nyitva felejtette három száját a Kerberos, és Ixión kereke megállt. Persephoné, az alvilág királynéja is megilletődött, és visszaengedte Eurydikét, csak azt kötötte ki, hogy férje mögött menjen fel a napvilágra s míg fel nem érnek, ne nézzen hátra Orpheus. Hanem Orpheus eszét elvette a vágy hitvese után – megbocsátható vétek, ha egyáltalán ismernék a megbocsátást az alvilági istenek - , s már majdnem felértek a napvilágra, mikor megállt hirtelen és visszanézett. Ezzel meghiúsult minden, amit elért, az alvilág engesztelhetetlen urával kötött szerződést ő maga szegte meg...... (25)

Orpheus története, szomorú véget ért, minden, amit talentumával elért, elveszett amiatt, hogy nem tudott uralkodni vágyain Ezzel örökre elveszítette hitvesét, Eurydikét, aki e gyengeség miatt végérvényesen az alvilág foglya lett. Orpheusnak a magány és a vigasztalanság maradt. A hyperboreosok sivár jegének, s a Tanais / Don / folyó havas vidékének látványa. Pandora sem tudta leküzdeni gyengeségét – a két történet ebben rokon - ami az ő esetében a kíváncsiság. Azt is megtanulhatjuk, hogy a gyengeség miatt elbukhat a hős, a reá bízott feladat maradéktalan teljesítése nem tűr erőtlenséget. Arión története kivezeti a hőst ebből a reménytelenségből, s talán ha arra gondolunk, hogy ezidőtájt kezdték elterjeszteni bronzhúrokat - ezzel egyfajta földöntúli ( csemballó-szerű ) hangzást előidézve - az új hangzás elterjedésének bizonyára jót tett a történet pozitív kicsengése.

„ Abban az időben amikor Periandros uralkodott Korinthosban, nem volt párja Ariónnak az énekesek között..... Miután már sok időt töltött el Periandros udvarában, Itáliába és Szicíliába vágyódott. Itt nagy vagyont szerezve, később vissza akart térni megint Khorintosba, s mert Korinthos népében bízott meg a leginkább, korinthosi hajósoktól bérelt hajót az útra. De ezek, mikor már a nyílt tengeren voltak, Arión élete ellen törtek, azt főzték ki, hogy kivetik Ariónt a hajóból és így minden kincse az övék lesz. Könyörgésre fogta Arión a dolgot, mikor észrevette a hajósok gonosz szándékát, kincseit nekik ígérte, csak puszta életét kíméljék meg. Hanem azok nem hallgattak rá, csak azt a választást engedték neki, hogy vagy önkezével vessen véget életének, s akkor majd a partra érve eltemetik a földbe, vagy pedig ugorjon a tengerbe, de gyorsan.

Nem maradt más hátra, szorult helyzetében még csak azt az egyet kérte, hogy ha már meg kell halnia, legalább még egyszer, utoljára, teljes díszbe öltözötten, az evezőpadok tetejére állva énekelhessen, s ha elmondta az utolsó éneket, majd önkezével végez magával.

Ezt szívesen megengedték a hajósok, még örültek is, hogy az emberek között a legnagyobb énekest fogják hallani, és a hajó közepére húzódtak. Arión pedig felöltötte díszruháját, kezébe vette lantját és az evezőpad tetejére állva, elmondta ünnepi énekét, amellyel Apollónt szokta magasztalni, s mikor bevégezte az éneket, a tengerbe vetette magát, úgy, amint volt, teljes dalnoki díszében, kezében a lanttal. Énekére egy delfin úszott oda, az hátára vette és elvitte Tainaron hegyfokáig. Ott partra szállt Arión és elment Korinthosba, sértetlenül, a dalnoki díszben, s mikor megérkezett elmondott mindent a királynak.

Periandros nem akarta hinni a csodálatos történetet és ezért először őrizetbe vette, s nem engedte el maga mellől, de közben ő maga szorgosan tudakozódott a hajósok után. S amikor ők is megérkeztek Korinthosba, magához hívatta s kifaggatta őket, hogy mit tudnak Ariónról. Azok persze mondták, hogy Itáliában él és jól megy sora, egészségben hagyták Tarentumban. De ekkor megjelent előttük Arión, abban az öltözetben, amint a tengerbe vetette magát. Megrémültek a hajósok, látták, hogy már rájuk bizonyult a bűnük, és nem tagadtak tovább.” (26)

Hangszerkészítői tevékenységem során, évekkel ezelőtt lehetőségem adódott arra, hogy műtárgymásolatot készítsek egy discant lantról, mely a Magyar Nemzeti Múzeum tulajdonát képezi. A hangszert az 1951./ 37 leltári számon mandola néven tartják nyilván.

55.kép Mandola (mandora) ... a Magyar Nemzeti Múzeum tulajdonából.

E hangszertípus leginkább arról nevezetes, hogy Antonio Vivaldi koncerteket irt rá. E miatt Vivaldi-lantnak is nevezik. Ha jól meggondoljuk, átmenetet képez a mandolin és a lant között, miközben egyik elnevezése megőrizte a tambura ős-t, hiszen a mandora elnevezés a tambura szó egyik alakváltozata. „Pierre Trichet 1640 táján öthúros „madore”- okat ismertet, ....... de azt is megemlíti, hogy a „mandore”- nak öt vagy hat húrpárja lehet, nyilvánvalóan a lant hatására („mandore luthée”).Essai d’un Dictionnaire – jében, 1685 – ben Antoine Furetiére is használja a „luthée” szót. A Skene – kézirat javasolja a „ mandor „ lantszerű hangolását is.”(27)

Akár édestestvére is lehetne a fentebb bemutatott mandorának , egy mára már igencsak elfeledett, vagy inkább jócskán megváltozott hangszer a guiterne.

kép Guiterne.

Cantigas de Santa Maria 1270 körül.

Nevében már nem hordozza az ős-hangszerre utaló szóalakot, inkább a gitár szót véljük felismerni benne.Az ázsiai tamburafélék kései európai utóda, a mai gitárforma – vihuélákon, barokk gitárokon átívelő kindulópontja.

kép a.) Vihuéla b.) Barokk gitár ( Joakhim Tielke)

Ázsiai húros hangszerek nyomai a középkori Magyarországon.

„ Ellentétben az igen rövid nyakú, de egyébként lantszerű koboz-cobzával, a XIX. század előtti ábrázolásokon látható pengetős hangszerek közül egy – kettő esetleg talán lantnak tartható, döntő többségük azonban hosszú nyakú hangszer, vagyis nem a lant-, hanem a tanbur- félék közé sorolandó......Jelenleg mindössze egyetlen olyan ábrázolás ismert, amely kisméretű lantféle hangszert mutat. Ez a fricsi várkastélynak a kassai Martin Axmann ( Vaxman ) által 1630 táján készített, későreneszánsz sgraffitós pártázatán látható. Itt egy magyaros öltözetű kardos férfialak ( Tinódi? ) kezében szerepel a kis hangszer, amely talán lantnak tartható, habár a test és a nyak arányai miatt az sem elképzelhetetlen, hogy azt valójában inkább a XVII. század első felében bizonyos fokig kétségtelenül népszerű tamburaként kellene értékelnünk.” (28)

Honlap címe