Honlap címe

                                                                                                  „Valami igric volt az ősöm

                                                                                                    A nagy keleti pusztaságon,

                                                                                                    Valami kóbor, szabad igric,

                                                                                                    Ki élt nótázón, napimádón"

                                                                                                                                  

                                                                                                                             Juhász Gyula

 

 Boczán Béla

 

Aki TUDÓ akar lenni – pokolra kell annak menni?

 

 

 

„Amikor a koporsót fölemelik, az udvarból kiviendő,

fölállítanak  fektéből minden jószágot.

A koporsót sírba eresztvén

a  táltosok parazsat szórnak,

meg  vizet öntenek a sírba.

A halottat vagy koporsóba fektetik ,vagy lepelbe csavarják,

de orcáját befödik mindenképpeg,

nehogy szelleme visszamenjen porladó testébe.

 

 

Táltost  bácsát és minden rendű javast meg tudóst.

orcával  Keletnek temetnek el.

Nagy tettek véghezvivőit magaslatokra temetik,

mert  azok SZELLEMEI ŐRSZELLEMEK-ké emeltetnek.”

 

A fenti idézetet Máté Imre : YOTENGRIT c. művéből vettem át  E mű a RÁBAKÖZI TUDÓK SZELLEMI HAGYATÉKÁT gyűjti össze három kötetben .Ezzel egyúttal rá is mutattam arra, hogy mit takar a címben említett TUDÓ kifejezés. A nép így nevezte azokat az embereket akik különleges képességekkel  TUDÁSSAL rendelkeztek, vagyis a TÁLTOSAIT.

Egy ilyen táltostemetést beszél el az idézet,  s ezzel még véletlenül sem szeretném azt  sugallani, hogy örökre temessük el TUDÓINKAT, sokkal inkább azt, hogy idézzük fel őket s mennél jobban próbáljuk megismerni gondolkodásukat, tevékenységüket, sorsukat. Ebben sokat segít többek között Máté Imre gyűjtése.

 

E tanulmány címe valójában egy dudanóta első sora amelyet Kodály Zoltán a Komárom megyei Neszmélyen gyűjtött /1.sz. kottapélda/, de ugyanennek a nótának első strófáját választotta mottójául József  Attila  Medvetánc című kötetéhez.

 

Magam a címben a dudás szót a tudóra változtattam, nemcsak azért mert a két szó összecseng, hanem azért is mert szerintem  a duda sok esetben a tudás szimbóluma, s azért is

mert léteztek tudós pásztorok, kiknek elmaradhatatlan hangszerük a duda volt.

No de ne siessünk ennyire,  vegyünk apróbb lépteket és először is szögezzük le , hogy: ”Magyar ember a tudást az anyatejjel szívja magába”. Így hát nem meglepö, hogy a női kebleket /sajnos ma már csak vulgárisan/ dudának hívják. Vélhető az összefüggés a köcsögduda kifejezéssel is mely első szava mára hátrányára teljesen  átértelmeződött. A köcsögben ugyanis tejet tároltak s mint ilyen nem véletlen, hogy nöi mellet formáz. Ezek után teljesen logikus, hogy a duda /tud-tudó/ szóval alkot összetételt.

 

Más népek is használják a  duda különböző változatait  de nem nevezik dudának.  Németeknél: sackpfeife, a Franciáknál: cornemuse, az Olaszoknál: cornamusa, a Görögöknél: tsambouna , Oroszoknál volünka. Az Angolok bagpipe néven nevezik, ami szabad fordításban pipazsákot jelent.A horvát dudát gajdénak hivják,s a magyar nyelvben gajdolásnak mondják ha valaki nem tud szépen elmondani egy nótát, ellenben ha szívhezszólóan tud énekelni, akkor dúdol / dudál / Ebből is láthatjuk, hogy rajtunk kívül egyik nép sem köti össze dudását a tudással. De vajon honnan kapta az emberiség a tudást? ”A legkorábbi források Mezopotámiába vezetnek. A „teremtés első évében” -Bérosszosz káldeus pap és történetíró szerint-a mai Arab-tenger környékén egy Óannész nevű értelmes lény bukkant elő ,akinek „teste mint a halé”, de emberi feje és hangja volt. Ő tanította meg az embereket a tudományokra            és a művészetekre az írásra s megmutatta, hogyan kell városokat építeni, földet felmérni stb. A sumir ékiratokból kiderül, hogy a sumir Ea istennel azonos, aki bölcs és jó lény, ő a civilizáció istene. A varázslásban is nagy szerepe volt, olyannyira, hogy a varázslás legfőbb istene lett.  A mágusoknak is ő mondott meg minden titkot és a titkok felfedezése révén, általa lettek a varázslók teljhatalmúak Ő tanította meg az embereket templomokat építeni, törvényeket lefektetni és elmagyarázta nekik a geometriai tudás princípiumait. Megismertette velük a föld magvait és megmutatta hogyan gyüjtsék be annak gyümölcseit. Tanításai olyan mindenhatóak voltak ,hogy azóta sem tettek hozzá semmit, ami javíthatott volna rajta.” /Bunyevácz Zsuzsa: A Szent Grál üzenete. 150. oldal./

Óannész tehát –minden Jánosok elődje- aki egyben a sumér Ea isten csupa szép és hasznos dolgot tanított az embereknek, ezért megbecsült tanítómester lehetett akárcsak az egyiptomi Thot, /tud/ aki: ”az időszámítás az írás és az értelem Istene. Szent állata az íbisz. Íbiszfejű istenként van ábrázolva az Atef-koronával vagy a holdkoronggal a fején. Utóbbi esetben az írótáblát és az íróvesszőt tartja kezeiben, gyakran a csipkés pálmalevelet, az időközönként visszatérő idő szimbólumát. Ő az államszervezetnek, a tudományoknak, a szépművészeteknek megalapítója, az alvilágban élő holtak vezérlője és megvédelmezője. ”/Révai Nagy Lexikona  Thot szócikk./        

 

.A  magyarban a Tót vagy Tóth vezetéknévnek az eredete valószínüleg  erre az egyiptomi

Istenségre  vezethető vissza, hiszen a Marjalaki Kiss Lajos által felkutatott az Országos Levéltárban őrzött dézsmajegyzék szerint Nyék tizedfizető lakosai közt megtalálható egy Thoth Tamás nevezetű , vezetéknevének ilyen helyesírásával. Később 1767-ben Ládháza kamarai helység lakosainak összeírásakor e vezetéknév már Tóth helyesírással szerepel. / Marjalaki Kiss Lajos : Muhi puszta és környéke 27.és 30. oldal. /

  

A görög pásztoristen,- aki szintén félig ember félig állat alakot öltött istenség- is  komoly tudással rendelkezik.  Mindamellet, hogy „ a nomád életű pásztorok és nyájak istene. …..maga is legelteti ápolja és megáldja a nyájakat…..szerencsét hoz a vadászatra…..a méhészetet és halászatot is pártfogásába veszi” / Ókori Lexikon. Szerk.: Pecz Vilmos. Pan szócikk./  ….gyönyörűen játszik  a róla elnevezett hagszeren a pánsípon. „  A hagyomány szerint ugyanis Pán isten megszeretett egy Syrinx nevű nymphát, a ki azonban érzelmeit nem viszonozta, hanem az erőszakos isten elől menekült, miglen végre Pán a Ladon folyónál utolérte. Az istenek megszánták a kétségbeesetten vergődő nymphát és nádszállá változtatták, melyből Pán egy – egy  darabot lemetszett és így szerkesztette meg a pásztorsípot , melyet Pán sípjának  is neveznek….sípjának hangja pedig nem egyéb, mint a sphaerák harmóniája. Ő ….mint a délnek, déli pihenőnek daemona….álmot küld a szunnyadókra , melyek hol hasznosak, néha egészséget és boldogulást adók, hol kellemetlenek és lidércznyomással járnak. Igaz ugyan, hogy az ókori népek felfogásában a lidércz korántsem oly gonosz  dolog, ahogy azt a modern korok néphite gondolja. A lidérczek álma néha gyógyít is és ily értelemben Pán mint Ephialtes / lidércz /egyenesen belekerül a gyógyító istenek sorába. Pán…derült életkedve, naív érzékisége és ösztönszerű  szenvedelmei egyenes ellentétben vannak a kereszt tanával, melyen az Üdvözítő elvérzett, s a mely híveinek bánatról és lemondásról, fájdalomról és önmegtartóztatásról beszél és prédikál.

 

Pannak szülei:….bizonyos fajtalan czélzatos magyarázat szerint egy Crathis nevü  kecskepásztor és egy kecske…../ idézet és az alábbi kép Ókori Lexikon. Szerk.: Pecz Vilmos. Pan szócikk./

 

 

 

 

A szobrász vésője és valamiféle feltörekvő vallási  szemlélet  a „pásztor isten”-böl ördögöt faragott. Vegyünk búcsút Pantól ,- aki nem mellesleg Pannónia névadója / Zolnay László :  Az elátkozott Buda- Buda aranykora . 532.oldal./ - Reviczky Gyula: Pán halála. c. költeményének néhány sorával :

 

„Némán hever hétcsövű fuvolája,    

 Amellyel nimfákat rémítgetett,

A föld mátul rideg, zord, néma, árva:

Nem élnek rajt’ a játszi istenek.

A szatírok, szilvánok és najádok,

– Minden bokorban istenség lakott –

Ott hagytak fát, füvet, forrást, virágot…

 » Meghalt a nagy Pán! A nagy Pán halott ! «

 

 » Pán és családja meghalt . Él az Isten ;

Nem fűben , fában , kőben , de a szívben.

A kicsapongó istenek halottak ,

Kora lejárt a dölyfös boldogoknak.

A szenvedők bírják eztán a földet.

Édes gyönyör leszen hullatni könnyet.

Az erdő hallgatag szelíd magánya

A búsulóknak lesz vígasztalása.

Ki szomorú nem volt , az mind pogány.

Ő rendelé ezt így a Golgothán,

Ő , aki jámbor , irgalmas, szelíd,

S elvette a világnak bűneit . «

 

És ím, kelet felől ,ahol pirosra

Léget párát a hajnal fénye fest:

Az ég alján a földdel összefolyva

Föltűnik a kereszt .

 

                                    Reviczky  Gyula.

 

 

 Azt hiszem valahol errefelé kell keresgélnünk ha meg akarjuk tudni vajon mi lehetett az oka a  magyar duda diabolizálásának. A pásztor- aki a közösség húsállományának egy jelentős részét élőállat formájában gondozta- komoly felelősséget viselt. Népdalainkban se szeri, se száma azon tartalmúaknak melyekben  hol aggódva, hol pedig megelégedve várja a számadó juhászt, aki egyfajta felettese , akivel elszámol. Bizony a nyáj minden tagja kitüntetett figyelmet kellett, hogy kapjon ahhoz, hogy a nyáj szaporodjon, és ne fogyatkozzon. Azontúl, hogy dús legelőre és tiszta forráshoz kellett terelgeni az állatokat, figyelni kellett, hogy ettek-e ittak-e eleget. Be kellett állítani a helyes ivararányt, s tudni kellett mikor üzekedtek, mikorra várhatóak a bárányok, gidák. Ezen időszakra az anyaállatokat bőségesebb táplálékkal kellett. ellátni, hogy felerősödjönek  a szaporulat zökkenőmentes világrahozatala érdekében. Fel kellett ismerni a különböző betegségeket, s tudni a módját gyógyításuknak. Éjjel, nappal meg kellet óvni a nyájat a tolvajoktól és a farkasoktól. A tudós pásztor nemcsak őrzője, védelmezője,  gyógyítója volt nyájának, hanem ténykedésével mint egy „varázsló” előteremtette a  bőséget embernek állatnak egyaránt. Akár a jó király aki „népéről” gondoskodik. / v.ö.: suba és magyar királyi palást/ . Ahogyan  a királynak, neki is  megvoltak a maga „attribítumai”. Ezek egyike a duda.

Egy az 1675-ben nyomtatott, Joh. Amos Comenii által megszerkesztett ORBIS SENSUALIUM  PICTUS c. könyvben a Pecuaria. avagy A  barommal való bánás cimszó alatt közöl égy képet. Ime:

 

 

 

A képen számozás található, így az idevonatkozó szővegrészt azzal együtt idézem:

„Az juhász  /5/ legelteti az nyájat,/6/ fölkészülvén tömlő-síppal,/7/ és táskával, málhával/ /8/ az mint pásztori  bottal is: /9/  tartván maga mellett a komondorebet, /10/ aki jól fölfegyverkeztetett /megoltalmaztatott/ a farkasok ellen. „ / idézet és kép: Joh Amos Comenii : Orbis sensualium pictus : 98- 99. oldal. /

 

A dudát juh, kecske vagy kutya, tömlőre nyúzott bőréből készítik.Ez indokolja a hangszer másik, tömlősíp elnevezését. Az iyen állatbőr tömlőket már az ókorban sokféleképpen hasznosították.

 

 

Kleopátra például „ úgy tréfálta meg  a horgászó Marcus Antóniust , hogy búvárokkal füstölt halakat tűzetett a horgára .” / Idézet és kép: Jan Albert Foёx: Tízezer év az óceánok mélyén./

Egy másik kevésbé tréfás, inkább drámai történetben emberéleteket mentett a tömlő.

 

 

 

                             

/Szurovi  Géza: Iraki tájak  iraki emberek. /

 

Egy változat  szerint :”föníciai hadifoglyok a Tigris felszine alatt úszva menekültek meg miközben az asszírok  nyilzáport zúdítottak a vízbe. „ / Jean-Albert Foëx: Tízezer év az óceánok mélyén./

Hogy a féldombormű valójában melyik történetet ábrázolja , annak eldöntését nem tüztem ki feladatomnak, az ábra a tömlő miatt érdekes ,hiszen mint látható egyfajta – ma úgy mondanánk –„úszógumiként” használták, s mint ilyen meghonosodott a magyar paraszti kultúrában is.

 

 

 

A  kép a  THE NATIONAL GEOGRAPHIC MAGAZINE 1938 januári számának 53. oldalán jelent meg. A képaláírás a következő: ……”.a country girl of Báta practices the breast stroke in the Danube.”

 

A tömlőt a BIBLIA is megemlíti. Jézus a következőket mondja: ”Új bort sem töltenek régi tömlőkbe, különben  kiszakadnak a tömlők, a bor kiömlik és a tömlők is tönkremennek. Az új bor új tömlőbe való, akkor mindkettő megmarad.” / Máté 9.17./  Itt „az új bor az evangéliumot jelenti ……és a régi tömlő  a zsidó vallásosság  elavult formáit . „ /P. Békés Gellért és P Dalos Patrik :Újszövetségi  Szentírás . 32 oldal. /

 

A tömlővel kapcsolatos leghátborzongatóbb említés Hérodotosznál történik. A” történetírás atyja” elmondja nekünk hogyan győzetett le a hatalmas hódító perzsa  Kürosz király, egy”gyenge” nő , Tomürisz , masszagéta királynő által, aki kapcsolatba hozható a magyarsággal , ha éppen nem magyar. /lásd: Révai Nagy Lexikona : Masszagéták szócikk. /

 

Az elbeszélés szerint „……a perzsa sereg színe-javával visszahúzodott az Araxészig, hátrahagyva a hitványabb  részt. Mikor a masszagéta sereg egyharmad része odaérkezett, lekaszabolta Kürosz hadának ellenálló maradékát, s akkor a katonák meglátva az  előkészített lakomát, az ellenség legyőzése után nekiálltak lakmározni, majd étellel-itallal eltelve álomba merültek. Ekkor a perzsák rájuk rontottak, egy részüket megölték, még többet azonban élve

fogtak el , köztük Tomürisz királynő Szpargapiszész nevű fiát a masszagéták hadvezérét is Amikor a királynő megtudta , hogy mi történt seregével és fiával, követet küldött Küroszhoz, és ezt üzente: „ Te vérrel telhetetlen Kürosz! Ne örvendj oly nagyon annak ami történt,mert  csupán a szőlő nedvével – amellyel ti teleszíván magatokat őrjöngeni szoktatok, s ha a bor testeteket átjárja, ocsmány szavakat ordítoztok -, tehát egy ilyen méreggel, s nem  katonai túlerővel győzted le fiamat. Azért most mérlegeld jóindulatú ajánlatomat. add vissza nekem fiamat, és távozz büntetlenül ebből az  országból,…… Ha  pedig nem vagy hajlandó így cselekedni, esküszöm a Napra,a masszagéták istenére, hogy ki fogom elégíteni telhetetlen vérszomjadat. Kürosz mit sem törődött az üzenettel. Amikor Tomürisz fia, Szpargapiszész felocsudott a bor mámorából, és felismerte gyalázatos helyzetét, kérte Küroszt, hogy oldja fel  kötelékeiből. S abban a pillanatban, ahogy a keze szabad lett, megölte magát…….Tomürisz pedig , miután Kürosz semmibe vette üzenetét, minden katonáját összegyűjtötte, és megütközött Kürosszal…….A perzsa sereg nagyrésze ott veszett, s elesett Küröosz is, huszonkilenc évi  uralkodás után. Ekkor Tomürisz embervérrel töltetett meg egy tömlőt, megkerestette az elesett perzsák között  Kürosz holttestét, s amikor megtalálta, belemerítette a  fejét a tömlőbe, s a holttest meggyalázása után így szólt: „ Bár élek és győztem, mégis megöltél engem, mert fiamat csellel elfogtad, ezért , ahogy megígértem, kielégítem vérszomjadat! „….”

Valószínüleg asszonyi látásmód szükségeltetik ahhoz,- feleségem hívta fel a figyelmemet rá -  hogy észrevegyük, itt a tömlő egy emlőt szimbolizál.  Nemcsak azért mert a két szó szóalakváltozata egymásnak hanem  azért is mert az 1705- ben kiadott Szentesi – daloskönyvben egy dudanóta néhány sora is ezt igazolja.

 

„ Fújd az Bagi táncát,

Az emlöjét, az tömlőjét,

Ne kéméld az sípját! „

/ Pesovár Ernő: A  magyar tánctörténet évszázadai. 30. oldal./

 

A tömlő – emlő áthallás értelmezhetőbbé válik abban az esetben ha úgynevezett menyecskefejes dudáról esik szó.

 

 

 /Magyar Néprajzi Lexikon: Duda./

Amennyiben képzeletben a menyecskefej alá egy tömlőt erősítünk, valahogy így:

 

 

….s ha még ehhez hozzáképzeljük a dudást aki a  fúvókát /klipács/ a szájában tartja

 

 

 

/Füzes Endre: A duda gájda / készítése Mohácson. 15. kép./   

 

…..máris eszünkbe juttatja a  dudás azt a tudást melyet az „anyatejjel  szívtunk magunkba."

 

A dudás természetesen a dudáját nem szívja, hanem fújja , így aztán a tudás kiáramlik a világba. De vajon miféle tudás ez, s honnan származik, melyet az édesanyák gyermekeik táplálása közben , s még azután is amig fel nem nőttek, gyönyörű mesékben , dalokban, mondókákban, balladákban stb. adtak tovább generációkról generációkra. Ennek megtudakolásáért vissza kell mennünk az időben egészen – ahogy mondani szokás- Ádámig, Éváig. Vagy talán még visszább?

 

Amikor Sir Leonard Wooly  az Eufrátesz partjánál az  Úr-i királysírban kiásta az alábbi szobrot sokféle magyarázat született:

 

 

 

A kép Vojtech Zamarovskў : Kezdetben volt Sumér c. könyvének 237. oldalán jelent meg. A képaláírás szerint : „  „ Bak a bokorban” Úr-ból . Aranyból, ezüstből és lazuritból készült, kb. az i.e. 3. évezred második negyedéből származik /British Museum, London./ „ A szakirodalomban valóban elterjedt ez az elnevezés  és mégcsak nem is állíthatjuk ,hogy  téves, hiszen sokféle állat hímje a bak . Ez esetben ha jobban szemügyre vesszük a bokron vagy inkább fán legelésző állatot, látható, hogy az bizony a rackajuh bakja, vagyis – kos. A kosról Zamarovskў a következőket írja: „ A sumér aranyműves-művészetben…….. bakokkal és kosokkal találkozunk. Ezek az állatok a suméroknál a termékenység jelképei voltak….Úgyszólván kivétel nélkül bokorral vagy fa mellett ábrázolták őket. A kutatók a fában az élet jelképét látják , amiről a sumér mitológiában  és a Bibliában is /” élet fája”/  sok említés történik, a bokros jelenetben viszont annak „ a bokorban a szarvánál fogva fennakadt kosnak „ előképét  látják, amelyet a Biblia szerint Ábrahám áldozott fel Istennek Izsák fia helyett / amikor Isten megelégedett azzal a készséggel, mellyel fiának feláldozására adott parancsot teljesíteni akarta /. / Vojtech Zamarovskў : Kezdetben volt Sumér 238. oldal. /

 

Badiny Jós Ferenc szerint : „ A „ KOS „égi szent állat, az első emberpár vezetője. A KOS…..

káldeus őseink szent állata volt azért mert ők jól tudték, hogy a KOS – Világkorszakban élnek ….Az első emberpárt – amikor az Égből a Földre hulltak – az égi csillagkép szárnyas KOS-a vezeti az „ élet fájához „, s amikor elhagzott az „ égi – szózat „ az EM – BAR- hez, visszarepült az égi helyére, a KOS csillagképbe. / Badiny Jós Ferenc: A sorsdöntő államalapítás. 33. 34. 36. oldal. / Szerző a 36. oldalon bemutat egy képet is , amint egy kályhacsempén kísértetiesen hasonló ábrázolással találkozunk mint az  Urban talált szobrocska. Ezt az ábrát magam is megkerestem, s most  ugyanonnan idézem ahonnan Badiny professzor.

 

 

/Ortutay Gyula: Magyar Népművészet I. „Csonka Haza” XXVI. színes tábla./

 

A fentebb említett szerző egy másik írásában a következőt állítja: „…hogy a Kus fogalom feltétlenül népelnevezés „- majd így folytatja- „ De ezt  megerősíti a Biblia is, mert az Édenkert leírásakor, az Édenből kijövő egyik folyóra vonatkozóan így ír: / Gén .2. 13. / „ A második folyónak neve pedig Gihon : ez az , mely megkerüli  az egész KUS földét. „ /Érdekes megjegyezni a bibliai szövegre vonatkozóan azt , hogy még az Isten nem teremtett embert de KUS – föld már létezik. Tehát a biblikus hagyomány ismeri a „ kusokat”. / Badiny Jós Ferenc : Igaz történelmünk vezérfonala Árpádig . 62. oldal./

 A biblia  azonkívül, hogy megemlíti Khus földét melyet a Gihon folyó kerül meg, azt is a tudtunkra adja, hogy : „ Khus nemzé Nimródot is; ez kezde hatalmassá lenni a földön. / Mózes I. könyv 10 . 8. / Az ő birodalmának kezdete volt  Bábel , Erekh , Akkád és Kálnéh a Sineár földén. / Mózes I. 10.10./

A Sineár   a Bibliában Sumért jelenti / Komoróczi Géza :  Héber mítoszok és mondák 346. oldal / tehát Khus fia Nimród innen vándorolt el , így a  Kos vagy Khus nemzetség földrajzilag  a Tigris és az Eufrátesz deltájához köthető. Éppen oda ahova az Úr városában  talált kis szobor. Azt, hogy a  Kús elnevezés egy népet jelöl az a szerzőpáros is megerősíti  akik az eblai ásatásokról tájékoztatnak minket: „…Kús … Hám fia , akit Nimród  apjának tartanak, és a kassu nép neve / rendszerint kaššû néha azonban kuššû alakban./ „ / Chaim Bermant , Michael Weitzman : Ebla. 247. oldal. /

Valóban. A szakirodalom előszeretettel használja a Kassu elnevezést de ezek után világossá vált előttünk, hogy  mindkét elnevezés ugyanazt a  Khus vagy Kos népet jelenti . E nép az  kiknek teremtéstörténetében az ég  Kos csillagképében lakozó Szárnyas Kos jelentős  szerepet játszik: „ A  Szárnyas Kos egy hatalmas fához vezette  őket és amint  evett a fa leveléből szárnyai csapkodásba kezdtek. Fergeteges szélvésszel emelkedett az ég felé és visszaröppent a csillag képébe. Az ember és asszonyává lett NIN- TI ott álltak az égig erő fa alatt egymás kezét fogva és akkor szózat hallatszott az égből :

 

EGYETEK E FA GYÜMÖLCSÉBŐL, MERT EZ A TUDÁS FÁJA MELYEN ÁT NEKTEK ÉGI HATALMAT ADOK. E FA ADDIG TERMÉ GYÜMÖLCSÉT MÍG MEGSZERZITEK    MINDAZT A TUDÁST ÉS BÖLCSESSÉGET , MELY SZÜKSÉGES NEKTEK , MERT NEKTEK ADOM  EZT A FÖLDET MINDEN FÁJÁVAL NÖVÉNYÉVEL ÉS RAJTA LEVŐ MINDEN TEREMTMÉNYEMMEL. URALKODJATOK RAJTA AZ ÉN ERŐM ÁLTAL MELYET LELKETEKBE ADTAM. SZAPORÍTSÁTOK BE AZ ISTENFIÚKKAL ÉS ISTENLÁNYOKKAL AZON ÖRÖM ÁLTAL MELYET NEKTEK ADOK AZ

EGYESÜLÉS NAGY BOLDOGSÁGÁBAN. „  / Badiny Jós Ferenc : Magyar  Biblia. /

 

A fent idézett  „égi szózat”- ot figyelembe véve egyszersmind világossá válik előttünk  a szobor üzenete. A  fa /életfa ill. tudás fája/  az élethez  szükséges tudás fája / arbol vitae /, a legelésző kos pedig a tudást magához vevő  Kos nemzetség. Ez az a tudás melyet egy külön papi rend a mágus-papok birtokolnak , s őriznek. E tudás alapján határozzák meg cselekedeteiket  az emberek földművestől a királyig, hogy az életet fenntartsák lehetőleg bőségben ,boldogságban. Ez az égből kapott tudás :  a TEREMTŐ TÖRVÉNYE. .

 

Ez a motívum kisebb változtatással fel – fel bukkan egészen napjainkig. Látható sumér kagylóplaketten ……

 

/Dr. Bobula Ida: A Magyar nép eredete 92. old /

 

 

 

Aranyborítású Szkíta fokoson / Kelermesz /

 

 

 /Dr. Bobula Ida: A Magyar nép eredete./                   

 

...de felbukkan  Párthus ivócsészén is.

 

 

/Beleházi Bartal György: A Phártus és Hunmagyar Szkítákról 44. oldal. /

 

 

Az utat melyen a Szárnyas Kos elvezette az  első emberpárt a Tudás Fájához  bátran nevezhetjük Kos- útnak. Kos – út ? Kossuth. Számunkra e kifejezés  történelmünk egyik kiemelkedő alakját idézi. Érdemes utána járni, nézzük mit ír erről a Révai Nagy Lexikona:

 

„Kos, mely szerint a Kossuth család címere ágaskodó kost ábrázol s így nem egyéb mint beszélő címer, mely a család  nevére utal.” / Révai Nagy Lexikona , Kossuth 5. szócikk. /

 A  Rubicon  c. történelmi folyóirat  1995. 1- 2 számában egy cikk jelent meg  Vissi Zsuzsa tollából  „ A Kossuthok  címere „ címmel. Ebből idézek: „ A liliomot legelő ágaskodó állat kecske –e , mint az a középkori és reneszánsz szimbolikában vissza-visszatérően megjelenik, vagy pedig kos, amely a harciasságot, az erőt  jelenti? A kor jelképvilágát ismerve inkább a kecske  mellett dönthetünk, amit egy 16. századi családtag , Kossuth Mihály Bak ragadványneve is megerősít. „

Úgy tünik  a cikk szerzője egy korábbi vita végére szeretett volna pontot tenni azzal, hogy a Bak mellett érvelt. Egy másik  ilyen  vitát eldöntő korábbi kisérlet a Révai Lexikonban található: „Címert Kossuth Miklós / Nicolaus de  Koswth/ kapott Mátyás királytól 1479., mely a következő: négyelt pajzs ,jobboldali vörös és kék mezejében fehérszínű ágaskodó kos / és nem zerge vagy vadkecske  mint régebben gondolták.”/

A vita eldöntésére nem vállalkozom,  s annál inkább nem mivel szerintem e vita meddő. Teljesen mindegy , hogy  bakkecske vagy éppen szarvas  szerzi meg a tudást ezeken a tárgyakon vagy épp a címeren. Amennyiben végigtekintünk a különböző ábrázolásokon  láthatjuk ,hogy  a kosból a  Szkítáknál bak majd pedig a Magyaroknál szarvas válik. Ettől persze nem törik meg a continuitás, hisz nyilvánvalóan a Szkítáknál az erőt , harciasságot  hangsúlyozza , míg a Magyarság már  a Hunor és Magor által követett szarvast mintázza ,de mindeképpen  az Úr városban talált  jelenet továbbfejlődésével van dolgunk.

 

                                                    /Nyulásziné Straub Éva: Öt évszázad címerei 146. oldal./

 

A Rubicon c. folyóirat már említett száma közli a cimereslevelet / kutyabőrt /is:

 

 

 

/Turul. A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság közlönye 12. kötet 1894 161. l. /  

 

 

1846 az az év amikor Petőfi Sándor Nagykárolyban, a megyei bálon összetalálkozott Szendrey  Júliával. A költő szíve szerelemre lobbant s egy év múlva 1847 szeptember 8 – án feleségül vette szíve választottját. Útjuk az esküvő után  Koltóra  Teleki Sándor gróf kastélyába vezetett.Itt töltötték a mézesheteket azután Kolozsvárra utaztak majd meglátogatták Arany Jánosékat Szalontán.

Miután beléptek Koltón a kastélyba a bejárat feletti címer óvta házasságban együtt eltöltött első heteiket. A címerpajzs közepén egy ágaskodó kos a tudás fájáról legelészik.

 

 

 

 

 

/Nyulásziné Straub Éva: Öt évszázad címerei. 215. oldal./

 

 

 

 

Koltón a kastély bejárata felett a címer ma is megtalálható. / Jómagam az MTV. 1. Főtér című műsorának egyik adásában láttam./

Zamarovskўnál azt olvashatjuk, hogy a sumér díszítőművészetben gyakori téma a kos mely az élet vagy tudás fájáról táplálkozik. Azt is írja, hogy  e jelenetet megörökítő  konkrét darab az i.e. 3.évezred utolsó negyedéből származik, tehát testvérek között is több mint ötezer éves. A szobrot készítő sumér művész valószínűleg a legmagasabb szintű isteni tudást kívánta ábrázolni, hiszen az életfa –szimbolikában a korona a tűzzel vagyis a nap elemmel áll kapcsolatban, ily módon a kos vagy Khus memzetség az életet jelentő napisteni  tudást veszi magához a fa koronája által közvetítve. A Nap  mint égitest  a fák  levelei által az életre gyakorolt elengedhetetlenül szükséges jótékony hatását ma fotoszintézisnek nevezzük. Talán ebböl is  értettek meg valamit több mint ötezer évvel ezelőtt- megőrzendő ilyen hosszú időn keresztül - az uraság címerein és a nép hangszerén a dudán.

Lükő  Gábor mutatott rá arra, hogy: „ A duda fejét általában kecskefejnek nevezik, pedig legtöbbje a kiveszőfélben lévő ősi magyar juh, a racka fejét mintázza……. Kosfejjel díszitették dudájukat a palóc és a tót pásztorok is, sőt régen az alföldi magyar és a Hunyad megyei oláh dudások is.” / Lükő  Gábor : A magyar lélek formái. 109. 112. oldal. / Lükő Gábor egy ábrát is közöl ezzel kapcsolatban

 

 

 

           

 /Lükő Gábor: A magyar lélek formái, 218. oldal/                /Dúcz László: A velünk élő Turulmadár, 67. oldal/       

 

A  kos homlokrészén az ólmozott díszítés  egy élefa. Régi dudafejeken még fellelhető ez a motívum. Mellette ugyanaz elrejtve. A kos asztrológiai jele az életfa legfelső két ága  melyből kinő a „napvirág „ motívum ,mint az életfa virága mely a tudás által termi gyümölcsét.

 

           

A fotót Balassa – Ortutay: Magyar néprajz c. kiadványának 420. oldaláról vettem át. Ez esetben egy kaposvári, tehát somogyi dudán találkozhatunk az életfa ezúttal faragott motívumával.  A tudást szimbolizáló ágacska a fejen / fejben / helyezkedik el, éppen úgy , ahogyan a mellette lévő nagyszentmiklósi kincs 13. és 14. számú ivócsanakján. / László Gyula – Rácz István : A NAGYSZENTMIKLÓSI KINCS  36. 37. kép. Kos ,életfa, tudás minden együtt van …..több mint ötezer éve

 

A leginkább elterjedt tudásfa az Ószövetségben említett jó és rossz tudás fája mely azonban tiltott gyümölcsöt terem. Ádám és Éva Isten kifejezett tiltása ellenére szakít e gyümölcsből ,s ezzel elköveti az „ eredendő bűnt ”,melynek következménye az Édenkertből való kiűzetés. A bűn elkövetésében mint bűnre csábító , a kígyó jut hálátlan szerephez.. Neki „ köszönhetjük „ az Isten átkát miszerint :”  Az asszonynak monda: Felette igen megsokasítom viselősséged fájdalmait, fájdalommal szülsz magzatokat : és epekedel a te férjed után , ő pedig uralkodik te rajtad. / Mózes I. 3 .16. /  Az embernek pedig monda : Mivelhogy halgattál a te feleséged szavára, és ettél arról a fáról, a melyről azt parancsoltam, hogy ne egyél arról : Átkozott legyen a föld te miattad, fáradságos munkával élj belőle életednek minden napjaiban. / Mózes I. 3. 17. / Töviset és bogácskórót  teremjen tenéked:s egyed a mezőnek füvét. / Mózes I. 3.18./ Orczád verítékével egyed a te kenyeredet, miglen  visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: MERT POR VAGY TE  S ISMÉT PORRÁ LESZESZ / Mózes I. 3. 19. /

Mindezek után természetszerűleg gyűlölnünk kellene a kígyót, annál is inkább mert Isten a következőképpen rendelkezik : ÉS ELLENSÉGESKEDÉST SZERZEK KÖZÖTTED ÉS AZ ASSZONY KÖZÖTT, A TE MAGOD KÖZÖTT ÉS AZ Ő MAGVA KÖZÖTT, AZ NEKED FEJEDRE TAPOS TE PEDIG ANNAK SARKÁT MARDOSOD. / Mózes .I. 3. 15. /

Mégis- e felszólítás ellenére-akadnak olyan kultúrák is melyek nem az életfa törzsén tekergő bűn megtestesülését látják benne , hisz gondoljunk csak bele :ha egy orvosi kehely szárán látjuk , mi is inkább az egészségre asszociálunk , hiszen ezt választottuk patikáink cégérévé.

 

Az óind Mahábháratában miután Nala kimenti a tűzből  Karkótakát a kígyókirályt az hálából kiűzi belőle a gonosz szellemet: „ Nala elindult , tíz lépést olvasott, s ekkor a kígyó beléharapott. A harapás egy szempillantás alatt megváltoztatta Nala külsejét. Megdöbbenve és  fájdalmasan nézte a kígyókirályt, aki közben visszanyerte régi alakját. Karkótaka vígasztalóan mondta: -Én változtattam meg alakodat. Gondolom, az volt a vágyad, hogy senki meg ne ismerjen. Tudd meg ,Káli gonosz szelleme költözött beléd, ő vitt romlásba. De most őt égeti mérgem lelked mélyén , s addig nyugtot nem enged a rossznak , amíg el nem hágy téged. / Román József : Eposzok könyve. 116. 117. oldal. /Az indiai és a sumér kultúra minden bizonnyal hatással volt egymásra, kezdetben még azt sem zárták ki ,hogy a Harrappá-kultúra sumer eredetű.  Később a Kusán-birodalomban terjed el a buddhizmus . Legnagyobb királyuk Kaniska aki maga is buddhista, sőt  érmein Buddha ábrázolásk is megjelennek.Kaniska királyt és népét a kinai források Jüecsinek, a szakirodalom Kusánnak nevezi Révai Nagy Lexikona azonban indo-szkithának adja meg. / Lásd Révai Nagy Lexikona : Jüecsi és Indo-szkitha szócikk./ Kaniska megbízza Asvaghósát a költőt, hogy írja meg Buddha / Buda/ életrajzát.Ebből idézem most a Buddha /Buda / fogantatásával kapcsolatos részt :         

                 

„Állhatatos , s nyugodt volt, mint a Föld, ő

s a liliomhoz volt e nő hasonló,

akit Májának épp ezért neveztek.

Őt senkivel sem lehet egybevetni.

Az Ég Királynőjére szállt a Lélek,

s fennséges méhét a menny áthatotta.

Nem elegyedett bú az anyaságba,

szeplőtlen maradt és szép a lelke. „

                              / Buddhacsarita-kávja 3-6.  Téchy Olivér: Buddha 33. oldal./

 

Buddha /Buda/ tehát a szűz Májától született, s ez korántsem az egyetlen hasonlóság a bibliában leírtakkal. Ebben a történetben is szerepel fa mint az ó-szövetségben , de itt nem egyben mint jó és rossz tudás fája.A Buddha /Buda/ történetében mindjárt két fa is szerepel,

az egyik egy szálafa melynek lehajló ágába kapaszkodva szüli meg Májá fiúgyermekét, Gautama Sziddhárthát akiből később egy másik fa  a dzsambufa alatt megvilágosodott azaz Buddha /Buda, buta?/ lesz. A két történetet közelebb hozza egymáshoz az a körülmény, hogy a dzsambufa egyfajta almafa, mint a bibliai tudásfa. Világos, hogy a dzsambufa a tudás fája míg a szálifa – életfa. Buddha születése egy számunkra különösen figyelemreméltó időpontban  történt ; „ Ez a nevezetes esemény az i.e.563. évben történt, s a hagyomány azt őrizte meg, hogy e nap ennek az évnek Vészakha hónapja teliholdjára esett ami megfelel a Kos /Aries/ (!) hónapjának. „ Téchy Olivér : Buddha 32. oldal./ Zajti Ferenc : Magyar évezredek c. könyvében helyet ad  Dr. Tóth Jenő  írásának az indiai „ Hunzák”-ról.  Itt esik szó egy érdekes hangszerről: „ Kásmírtól északra, a Hindus folyó túlsó partján fekszik Hunja föld, a hunzák és a nagarok országa…….Azelőtt  50-60 éve még reá ütöttek a békés  kirgízekre az egyes  hunza törzsek . ….Sok jó jászkun hagyta ott néha a foga fehérét, ahogy megénekelték a vándor – cimpolyások. / Zajti Ferenc: Magyar évezredek. 429. 435. oldal. /” A duda legprimitívebb változata a  csimpolya „ /Révai  Lexikon . Duda szócikk./ Legtöbbször disznóhólyagba- de Indiában pl. egy tökféle termésbe- van beleerősítve egy vagy két sípszár.Valahogy eképpen:

 

 

 

                                                                  Magyar hólyagduda (csimpolya)

/Dömötör Tekla: Naptári ünnepek népi színjátszás, 35. oldal/

 

Valamint ilyesféle az a hangszer mellyel Indiában a kígyóbűvölők kígyóikat táncoltatják.

 

 

 

/Alexander Buchner: Bunte Welt der musikinstrumente. 200. oldal./

 

Londonban a „Horniman- Museum"-ban  őriznek egy 17. századvégi gitárt, melyet Joachim Tielke Hamburgi mester készített. Az egyik díszités a bűnbeesést ábrázolja, nem éppen a megszokott módon. Lássuk:

 

 

 

 

/Christoph Rueger : Musikinstrument und Dekor, 24., 25. kép./

 

A szokatlan dolog ami itt szembeötlik az az, hogy nemcsak Éva hanem Ádám is szakít a tudás fájáról. Olyan önfeledten lakmároznak, mintha semmilyen büntetéstől nem tartanának, sőt Éva  kínálja az almát a kígyónak, kinek arca nemhogy gonosz, hanem inkább gyermekien ártatlannak tűnik.

A magyar népi díszítőművészet is felhasznál biblikus motívumokat így az eredendő bűnt is megpróbálja ábrázolni:

 

 

/Ortutay Gyula : Magyar Népművészet. I. „Csonka Haza". 126. oldal./

 

Ezen a balatonvidéki tükrösön Éva szinte ugyanazon mozdulattal nyújtja az almát ,- ezúttal a szarvas felé- mint a fenti képen a kígyó felé. Ádám is nyúl az almáért és itt is önfeledten lakmároznak. A bőségből jut az állatoknak is, a kígyó pedig lehorgasztott fejjel nézi.

 

 /Ortutay Gyula ; Magyar Népművészet. „Csonka Haza” 142. oldal./

A szintén balatonvidéki  botfaragáson a legfelső szintre kerül a biblikus jelenet. A kígyó tehetetlenül nézi amint az emberpár helyett szarvasok „ szakajtanak” a tudás fájáról. A sumér és szkíta ábrázolásokon az állatok hasonlóképpen helyezkednek el legelészés közben.

 

 

/Ortutay Gyula; Magyar Népművészet I . „ Csonka Haza „ 154 old. /.

 

 

A magyar lélek láthatóan  nem tudott mit kezdeni azzal, hogy a tudásfa gyümölcsének, a tudásnak a megszerzése bűn , így a népi lelemény egyszerűen lecserélte az almafát tölgyre a kígyót bagolyra és mindenki kedvére élvezhette az isteni tudás által létrehozott bőséget.

 

/Ortutay Gyula: Magyar Népművészet II. „ Erdély” 20. oldal. /

 

Ez a kalotaszegi  házoromdísz a leggyönyörűbb. Szemlátomást a készítője egybeolvasztotta az őshitet a paradicsomi jelenettel. Mellétette a tojásokat kőltő  tyúkanyót  ami a termékenységre a bőségre utal és a nyitott pávafarkszerű motívumokat amik a Napot szimbolizálják. Ez esetben is mindketten   kinyújtják kezüket az almáért, ami nem más mint a szegélydíszen átsugárzó aranyló napfény. Aranyalma, mint a napisten szimbóluma.

 

„ Az állatkör csillagképeinek s a napisten epopoejájának megteremtője a geniális szumer nép volt. A tőle eredő csillagászati ismereteket és napimádási hagyományokat, az örökébe lépő assyr – babilóniaktól  a velük érintkező összes ó-kori népek elsajátították…… A csillagászati ismeretekkel szorosan összefüggő napimádási emlékeket a perzsa uralom idején még a  scythák is megismerték. Midőn a scythák örökébe lépő barbarok közül a IV. század végén föllépő  hunok kibontakoztak, a  Pontus vidékén még jól ismerik a vízbe rohanó szarvas szerepét. Ismerték az ott tanyázó IX. századi pogány magyarok is. „ / Dr. Sebestyén Gyula Regős énekek 15. oldal. /

 

Mielőtt kikérnénk magunknak , vagy urambocsá’ megsértődnénk a pogány jelző miatt győződjünk meg magunk arról valójában mit is jelent ez a szó:

 

„ …/a latin paganus a. m. falusi, faluban lakó , pagus a. m.  falu szóból, / a katonával / miles/ ellentétben, a békés falusi földműves ember aki fegyvert nem visel ; később midőn a  római és görög nemzeti vallás, a terjedő kereszténység elől a városokból a falvakba szorult , ennek . a népvallásnak a követőit hívták  P. – oknak A keresztes háborúk korában a törököket és a szaracénokat is így nevezték / hazai nyelvemlékeinkben az ősmagyar vallás kővetőit is/ míg jelenleg csak a politeizmus vallóit hívják  P. – oknak. A kat. egyház a  P. gyűjtőnéven ismeri az összes nem keresztény vallásúakat az izraeliták kivételével. „ /Révai Lexikon :6. Pogány szócikk./

 

                                                                                                                          

E nem lényegtelen kitérő után  kanyarodjunk vissza a szarvas jelentéséhez. Azt, hogy szarvas tulajdonképpen az égboltozatját jelképezi kiderül a szinte egyedülállóan épen maradt dozmati regős énekből:

 

 

» Homlokomon vagyon  fölkelő fényes nap,

Oldalamon vagyon árdeli szép hold,

Jobb vesémen vannak az égi csillagok. «

 / Dr. Sebestyén Gyula : Regős énekek  43. oldal. /   

 

 

Itt adhatunk igazat Tóth József  barátomnak  aki a legtöbbet  előforduló regősének refrént

a „Rőt ökör régi törvény”-t „ RÓTT ÖRÖK ÉGI TÖRVÉNY „- nek fejti meg. / Tóth József : Lélektől ujjászületés a regös énekben. Kézirat 2. oldal. /

 

Ez az a törvény mely az égbe van „róva”, a Napisten a Teremtő törvénye, a Világ működésének a  tőrvénye.

 

 /Vojtech Zamarovskў: Kezdetben volt  Sumér.257. oldal. /

 

Ezért nem tekeredik fel a tudás fájára a kígyó ezen a sumér pecséthengeren, ami  i.e. kb. 2000- ből származik és a londoni  British Museum – ban található. A kígyónak más szerepe lehet , akár a magyar népi kultúrában, hisz megjelenítése is hasonló mint a magyar pásztorfaragásokon.„ A  vizisikló ugyanis kifogja a kútból a békákat, tehát a kút vize tisztább, egészségesebb, ha kígyó tanyázik benne. Így tudják ezt faluhelyen. Ha béka van a kútban, a gazda siklót fog, s azzal írtja ki a békát. Így aztán jobban esik az ital  olyan edényből, melynek oldalára kígyót faragtak /Lükö Gábor: A  Magyar lélek formái. 56. 57. oldal./

 

 

                 

     /Lükő Gábor: A Magyar lélek formái IX. tábla./                      /Falvay Károly: Boldogasszony 117. oldal./   

                                                                                 

A csanak és a csónak szavunk első hallásra is feltűnően egybecseng. Minden bizonnyal a víz az ami összeköti e két szót. Vagy talán a lélek ? A kis rozoga csónak nem véletlenül kapta a. lélekvesztő nevet .Az egyiptomi Halottak Könyve, „ azt igérte a halottaknak, hogy a Napisten bárkáján utazhat ( 100., 102 . fejezet). /Kákosy  László : Varázslás az ókori Egyiptomban 99. oldal./

 

         

Viking hajóorr.                                                                    Csónak alakú fejfa.                                                              

/Thomas H. Flaherty : Vikingek./                                          /Dömötör Tekla: Magyar népszokások 62. old./

 

„ A…kígyók hajlékonyságukkal, némaságukkal különösen alkalmasak a testtelen lélek kifejezésére, vonagló mozdulataikkal viszont  az erotika megtestesítői. A kígyó  gyakran szerepel népdalainkban. / 2. sz. kottapélda, Rezeda. Domokos Pál Péter 57.és 2/a. kottapélda, Kodály Zoltán: A magyar népzene 251. oldal.( szerző beillesztése.) /

A kígyó nem jelent mindig rosszat…….A kígyóban is az ősök lelke él a nép hite szerint s az születik ujjá a gyerekben. A ház küszöbe alatt tanyázó kígyó Róheim Géza szerint szintén erotikus szimbólum. Annak szokták magyarázni az első emberpárt kísértő kígyót is. /Lükő Gábor: A Magyar lélek formái. 66. olal. /

 

                      

 

/Falvay  Károly : Boldogasszony. 116., 117. oldal./

 

 

A kígyó  égi mitólógiai megértéséhez  Badiny Jós Ferenctől kapunk segítséget a Káldeától Ister – Gamig III. kötetéból. A 60. oldalon egy Sippár közelében talált határkő ábráit mutatja be:

 

 

 

Szerzőtől megtudhatjuk, hogy: „ Ha a káld – sumír vallásszemlélet kozmológikus vonatkozásait vizsgáljuk, azzal az édekességgel találkozunk, hogy ők is pontosan a SZŰZ csillagképtől a  VÍZÖNTŐIG terjedő „tejutat” ismertek, és ennek szimbóluma az óriáskígyó volt. A precessiós Napkirály rejteki nászából származtatták ők is a 9 csillagkép távolságra  lévö „IKREK”- et. Így lett az „ óriáskígyó”- az ég ¾ részét átszelő hatalmával – a nemzés szimbóluma, hiszen az „élet vizét” viszi a SZŰZ – nek…… A régi kelet misztikumában a kígyó mindig a titokzatosság jelképe volt. A kigyóvá „változott” Napkirály valóban elért Tündér Ilonához……ez a tejút kígyó a „tudás titkos útja”….” / Badiny Jós Ferenc: Káldeától Ister- Gamig III. 59. 61. oldal. /

 

Badiny professzor – Dr Sebestyén Gyulával ellentétben – nem átvételről / lásd 19. 20. oldalakat. /  beszél, hanem arra a , határozott következtetésre jut hogy a magyarság ősidők óta őrzi lelkében e szellemiséget.

„ Mert Nagy Árpáddal visszatelepült törzsek éppen úgy , mint a  kárpát - medencei magyarul beszélők – hívhatták őket az idegenek avarnak, kunnak , besenyőnek vagy pártusnak – megtartották az ősi magyar hit lelkiségét és vallásfilozófiai tartalmát, és ezek a nép ajkán – a mai napig – fennmaradt hagyományok elsőrendű bizonyítékai annak, hogy a kárpát – medencei „ magyar „ és a mezopotámiai „sumír „ egy azonos nép és nyelv termékei. „ / B.J.F: Káldeától Ister-Gamig III. 59. oldal./

 

A „nép ajkán „ fennmaradt karácsonyi énekek egyikében- másikában   valóban úgy tünik megőrződött valami ebből a szellemiségből, azzal, hogy e körbe a kis Jézust is bevonja. A tudásfa, életfa vagy modhatjuk világfa gyümölcse e dalokban nemhogy nem tiltott, de maga az újonan született Jézus. Amikor a kántálók azt éneklik, hogy „ A kis  Jézus arany alma „ / 3.sz.  kottapélda. / akkor az aranyalma alatt annak a paradicsomi fának a gyümölcsét értik, amelyet megcsodálhattunk a kalotaszegi oromdíszen. / lásd 19. oldal. /. Egy másik ilyen ének  a Nap-hoz köti  Jézus születését: „ Mikor a  Nap föl fog jönni , Betlehembe fogunk menni „     / 4. sz. kottapélda / A legérdekesebb , s egyben legcsodálatosabb azonban az az ének mellyel kapcsolatosan Dömötör Tekla így ír :

„A betlehemes játékban és a vízkereszti háromkirály – járásban a falu népe saját megfogalmazásában hozta színre a bibliai történetet, évezredek mítoszai rejteznek e gyermeki játékban , hiszen a jászolban  állatok közt fekvő újszülött Jézuska egyúttal a karácsonykor újjászülető napisten jelképe is. A karácsonynak ez a mítikus többértelműsége a téli népénekekből még ma is kitetszik , hiszen még nem felejtette el a magyar falu a regőséneket melyen a csodaszarvas jelenik meg a téli égbolt jelképeként : s agancsán ezer gyertya magától gyullad fel s alszik el, akár a csillagok. S a kis Jézus sem csupán didergő ujszülött, hanem ugyanakkor a születő napisten is , akinek megjelenése megrengeti a világot :

 

1. Paradicsom nagy kertjibe

aranyszőnyeg leterítve

 

2. Rengő bölcső reátéve,

abba fekszik az Úr Jézus.

 

3. Jobb kezibe aranyalma

bal kezibe aranyveszző

 

4. Azt a vesszőt megzúgítsa

zúg az erdő, cseng a mező

 

5. Nem láttam én szebb termőfát,

mint a Krisztus keresztfáját,

 

6. mert ez vérrel virágozik,

Szetlélekkel illatozik.

 

/Dömötör Tekla : Régi és mai magyar népszokások . 105. oldal.  5. sz. kottapélda. Lásd még Dr. Várnai Ferenc : Szivárványos az ég alja 244. oldal 5/a . sz. kottapélda. /

 

 

Az 5. 6. verszak azonban már a keresztfát teszi termőfává mely „vérrel virágozik „ azaz vérből virágot terem. Ugyanez a motívum megtalálható a  Három  árva balladájában  a mostoha bánásmód következményeként.

7. – Vagyon nektek mostohátok

Ki fehért adjon reátok

Mikor fehért ad reátok

vérrel virágzik hátatok.

 

/ 6. sz. kottapélda./

 

A magyar néplélek nem tudja az élet fáját a halál fájának elfogadni, ezért énekli azt a fájdalmasan szép motívumot hogy a vérböl élet vagyis virág fakad.  A középkori „keresztlegenda” ily módon megváltoztatott motívumait emeli be a  Dömötör Tekla által idézett  ének utolsó két sorába.

A Lukács evangéliuma Jézus családfáját Seth – re vezeti viszza./ Lukács 3. 38./ Seth , Ádám és Éva harmadik fia, akivel  az Úr kárpótolja  az első emberpárt a megölt Ábelért. / Mózes I. 4. 25. / Őt szerepelteti a  kereszt legendája.

„ Ádám fia Szet a paradicsom tudásfájának egy galyját kikönyörögte az őrző arkangyaltól, hogy haldokló atyját életre keltse vele , de már későn érkezett. Erre az ágat a holt Ádám szájába ültette, honnan kivirított s később Krisztus keresztfájának szolgált anyagul. „ / Révai Lexikon: Élet  fája szócikk. /

Dr Berze Nagy János is ír ezzel kapcsolatban:

 

„ A keresztfa – legenda a világfa mítoszának átalakításában elődjét annyira iparkodik vonásról – vonásra követni, hogy annak nemcsak méreteit s egyéb vonását veszi át hanem az azon termő és halhatatlanná tevő gyümölcsnek is megtalálja a teljes értékű keresztény analógiáját.  A legenda óriásfája ugyanis a haláltokozó tiltott paradicsomi fa gallyáról vagy magjáról nő  és akkor terem „ Idwesseeges gymelchoet „, amikor a belőle faragott kereszten Krisztus meghal. A tiltott fáról eredő keresztfa e misztériumát az Érdy- kódex írója így magyarázza : „ Alkalmas vala pedeeg wristennek azth tenny , hogy onnan azon herről adathneek ky az ydwessaeghnek orvossága hol otth embery nemnek vezedelmeere  meereg es  erek halaal  zyletet vala,  az az  paradyczomba . …… A Nikodémus apokrif evangéliuma alapján keletkezett legenda ezen alapgondolata jut tömör kifejezésre a „ Vexilla regis „  / a király zászlói / kezdetű nagypénteki ének szavaiban:”………fulget crucis mysterium : Qua vita mortem pertulit Et morte vitam protulit „ / következik a kereszt titka :amennyiben az élet a halált legyőzte és az életet a halállal megnyújtotta / s ezen kívül más egyházi énekekben is. A keresztfa az a világfa, amelynek Krisztus a gyümölcse , aki azt mondja magáról szintén : „  qui manducat meam carnem, habet vitam aeternam „ / aki eszi az én testemet , örök életű /.

/ Dr Berze Nagy János : Égigérő fa. 201. oldal. /

 

E Nikodémus  apokrif evangéliuma által felkínált gyümölcs azonban a magyar lelkület számára fanyarnak bizonyult , ezért  inkább a szeretve tisztelt Boldogságos Szűzhöz imádkozott, ahhoz a  Máriához , aki megszülte a  világnak virágát  „………..és áldott a Te méhednek gyümölcse , Jézus."

Itt feltétlenül idéznem kell, az  ÓMAGYAR MÁRIA – SIRALOM néhány megrázóan szép sorát:

 

„ Te véred hullatja

Én jonhom alélatja.

 

Világ virága

Virágnak virága

Keserűen kinzatol

Vasszegekkel veretöl"

/Nemeskürty István : Diák , írj magyar éneket. 27. oldal. /

 

 

A népi vallásos szimbolikában úgy tünik a vér a szenvedést a virág a szenvedésből született reményt  jelenti. A  Dömötör Tekla által idézett népénekben a „vérrel virágozik” kifejezés azt tartalmazza , hogy Jézusnak a keresztfán átélt szenvedései nem voltak hiábavalóak hiszen a szentlélek eljövetelének ígéretét hordozták.Az  Ómagyar Mária – siralomban a Világ virága - Jézus – kinek anyja szintén virág; Mária. Archaikus népi imádságainkban gyakori motívum a virág . A rózsa – mint Jézus – a szeretet üzenetét hordozza s mint ilyen nem idegen a születéstől….. „ Szeretetbül jöttél erre(j)a világro” / Erdélyi Zsuzsanna : Hegyet hágék, lőtöt lépek. 697. oldal. /. A Három árva balladájában az árvák az édesanya hiányától szenvednek, s egyszersmind magukban hordozzák az édesanyává válás lehetőségét.„ Mikor fehért ad reátok , vérrel virágzik hátatok „ / Rezeda 96 csángómagyar népdal Domokos Pál Péter  63. oldal. /  Midhárom esetben ott lappang a szülő anya fájdalma, mint vér , és mint virág a megszületett gyermek. A gyermek pedig az életfa virágából születik;

                                                                                                                                             

„ Virág szülte szent Annát

Szent Anna szülte Máriát

Mária szülte szent fiát….. „

                                     /Erdélyi Zsuzsanna : Hegyet hágék, lőtöt lépek 451. oldal

 

A magyar nép lelkülete a gyümölcsöt - e természetből vett jelképet – még virág állapotában szemléli ; finoman közelít hozzá, lelkében gondozza és türelmesen várja a termést – a remény  beteljesülését.- hisz addig is „szentlélekkel illatozik „.

 

 

„ ….kosarat odatette,

hogy a vércseppek belehulltak ,

a vércsepp helyibe piros rózsák nyíltak ….”

                                        / Erdélyi Zsuzsanna : Hegyet hágék, lőtöt lépek . 193. oldal. /

 

 

 

Babba Mária

/Dúcz László :A velünk élő Turulmadár, 73. old. 85 kép./

 

A földművest- aki az anyaföld termékennyé tételén fáradozik- pirkadatkor dolga közben találja a felkelő nap. E  napot szüli meg a székelyek  Babba Máriája ,vagyis  a fényt a „világ világosságát”. Ő a népmesék Tündérkirálynője „ akinek arca olyan fényes, hogy a „napra lehet nézni de reá nem” s a Kopcsányi Márton által is  gyakran említett, „ Napba oeltoezoet Asszonyállat” /Dr. Berze Nagy János:Égigérő fa.275 oldal. / Kopcsányi Márton a 17.századi ferences szerzetes -egyházával  egyetértésben- végre megsejtett valamit a magyarok ősi hitéből: „….. tekénch a’ fejuenk foelibe emeltetett, fényes chillagokkal tuendoekloe mennyezetre, az égre és tudgyad , hogy az oe sok fényessége a’ chillagokban nem magátul vagyon az égnek : mert a nap, a’ ki szeme a’ világnak,és a’világosságoknak fejedelme, oe toelti be világossággal a számlálhatatlan chillagokat ; de a’ Holdnak mint valami Jegyesének hévségesb világosságot szolgáltat. Úgy gondolkodjál azért a’  Szentekroel is, hogy oek fénylenek mint a’ chillagok, a B. Szuez, mint a’ Hold, Krisztus Urunk mint a’ Nap. „ / Dr Berze Nagy János : Égigérő fa. 275 oldal. /- s egyszersmind szinkretizálta is azt. Nagy engedmény ez  Ezékiel /ékjel?/ ószövetségi próféta látomásához képest: „ És mondá nékem: Még egyéb nagy útálatosságokat is fogsz látni, miket ezek cselekszenek. És vive engem az Úr háza kapujának bejáratához, a mely északra van, és ímé ott asszonyok ülnek vala, siratván a Tammúzt / Ezékiel könyve 8. 13. 14. lásd még uo. 15. 16. /

                                    

A kiskunsági Babó Péter amolyan nótázós ember hírében állott :

„ Bördudaszónál mulatott a legszívesebben. Kivált ha a Gyönyörű Mihály gyomrozta azt, aki meg arról volt nevezetes, hogy a legszívhezszólóbban tudta készségét sivalkodtatni, melynek  kezdó hangja mindig ez volt : „ Jézus él. „

/Nagy Czirok László: Budártüzek mellett . 200. oldal./

 

„ Természetesen az ezer év előtti ember életfilozófiája elképzelhetetlen vallás és istenhit nélkül. Ezzel magyarázható, hogy Szent István Szűz Mária oltalmába ajánlotta az országát. Ezért tudta akkor és azóta is elfogadni,  Magyarország védőszentjének tekinteni Máriát

( Emesét……. ) a magyar nép . Vagyis nem egyszerűen egy asszonyról van szó , hanem magáról az élet keletkezéséről. A magyar nép ezt meg is értette, gondolatvilágában helyet is talált a bibliának ezen része , viszont sehogyan sem tudta elfogadni az „eredendő bűn „ fogalmát, hiszen az élet  Isten akarata. „ / Dúcz László : A velünk élő Turulmadár. 73. oldal. /

 

 Az élet keletkezéséséről  teljesen természetes hangon szól az alábbi dudanóta:

 

„ Azért adtam egy polturát,

Hogy fújja meg kend a dudát.

 

Megjárom én a kotyogót ,

Öszveütöm a sarkantyút .

 

Szeretőm ölébe megyek ,

Hogy világ közepin legyek.”

                            

                            /Vargyas Lajos : A magyarság népzenéje. 397. oldal. 7. sz. kottapélda/

 

Ez az első olvasatban  „ parázna „ nóta tehát  „Isten akarata „ szerint való – hiszen az „élet Isten akarata „ - mint ahogy Jézus születése  is az. A Paráznaság pedig –bűn. Ezért fogantatik a kis Jézus a Szentlélek által. Ezt a paradoxont az oldja fel ha értjük; ahogy az  Istengyermek a Szentlélektől az ember gyereke az ember lelkéből való. Ezért hívtak bennünket  nagyszüleink lelkemnek , édes lelkemnek, ezért lelkendeztünk ha örültünk valaminek. A gyermek a reménység, a lélek óhajtása. Isten áldásával fogan, ezért lehetett édesanyánk áldott állapotban.Ez a közepe tehát annak a világnak mely Isten szándéka szerint Isten akarata által emberi közreműködéssel jön létre. Ettől pedig egyáltalán nem idegen a dudanóta szellemisége.

A keresztény tanítással szembehelyezkedő, mégiscsak a termékenységet választó legény ebben a tréfás dalocskában egészen Rómáig eljut:

 

 

„ Ez a Gyula a kordéját előkészítette,

Ez a Rózsi a seggit belehelyeztette.

Eltolta Rómába, Róma városába,

Ott öleli, csókolgatja kordé hátuljába. „

                                              

 /ifj. Csoóri Sándor : Dudanóták gyűjteménye.  62. oldal. 8. sz. kottapélda. /

 

No és persze létezik a terméketlenséget kigúnyoló ez esetben a papi nőtlenséggel csipkelődő nóta is:

 

„ Járjad pap a táncot,

Adok száz forintot.

Nem járom, nem tudom, nem illik, nem szabad,

Papnak táncot járni.

 

……………

 

Járjad pap a táncot

Szép menyecskét adok.

Járom is, tudom is, illik is, szabad is

Papnak táncot járni

                       

/ Kodály Zoltán : A magyar népzene. 210. oldal. 9. sz. kottapélda /

 

A tánc szó ezekben a megfogalmazásokban nem önmagában a táncolást jelenti, hanem van, ha úgy tetszik valamilyen  „erotikus „ áthallása is . A fenti dudanótában a duda és az azon előadott muzsikára való táncolás mintha valamiféle termékenységvarázslási szertartás kellékeiként szerepelnének. Hiszen azért fizettem , hogy „ fújja meg kend a dudát „ mert képes vagyok még a táncra, s ha arra képes vagyok akkor a teremtő akaratának is eleget tudok tenni,  s ha pedig nem ; akkor „fújhatod”. A pap is visszautasít minden ajánlatot kivéve azt amikor a „ szép menyecske a „jutalom”, hisz a „ menyecsketáncra” van lehetősége ellenben a házaséletre   már nem. Persze mindenre lehet találni megoldást, ezt sugallja a következő nóta : 

 

„ Megverte az  Isten a mi kis falunkat !

Nincs itten jómódja, csak a mi papunknak !

Tele a pincéje, tele a kamrája,

Piros arcú menyecske visel gondot rája !

  /Berze Nagy János: Baranyai magyar néphagyományok  I. 639, 640 oldal. 10. sz . kottapélda/

 

A leány a menyecske az asszonynép  „megtáncoltatására „ külön bálokat szerveztek, természetesen dudabálokat is. Az ilyen legnagyobb mulatság a farsangi bál volt , s ahogy a kánaáni Baál / Bál / istenből Baál- Zebub / Belzebúb / lett, úgy vált a farsangi bál az „ördög ünnepévé .”

Az egyház , a farsangot  természetesen egyöntetűen elítéli, s így a farsangi időszak mulatozásainak kritikái  bizony  az egyházi írók tollhegyére kerülnek. Az egyik ilyen kritika Bod Péter református lelkész , Heortokrates (Ünnepek és szentek rövid historiája) címü művéből való: „ Mert némellyek lárvákat vettenek, külömböző nemnek ruhájában öltözenek sok vásotságot fesletséget vittenek véghez : némellyek sok- féle figurás köntösöket vévén magokra, mutatták magokat Pokolból jött lelkeknek : mellyre nézve helyesen mondották sokan Ördögök Innepének.” / Dömötör Tekla : Naptári ünnepek népi szinjátszás . 79 . oldal. /

A másik idézet Temesvári Pelbárt  ferenciek rendbéli  híres magyar egyházi szónok és író  Pomerium de tempore c . művéből való : „ Ó jaj ezekben a napokban hány keresztény ember fordul a kegyelem világosságából  a sötétség cselekedeteihez , vagyis a torkossághoz, az iszákossághoz, a bujálkodáshoz.  Az efféle emberek a farsangban istenüknek választják az ördögöt, akit álarcos mulatsággal és fajtalan énekekkel dicsőítenek megvetvén Krisztust….. .”

/Dömötör Tekla: Naptári ünnepek népi színjátszás, 81. oldal./

Ez az ördögtöl való bolondozás – ami a farsangot illeti – az egyházi nemtetszés ellenére  helyet kapott a királyi udvarokban is. Mátyás király udvarába  például az ilyen alkalmakra az „álorcákat” nem kisebb méltóság  „ szállította” mint  maga Estei Hippolit /Hippolito d’Este /

Beatrix kiráyné unokaöccse – az esztergomi érsek.

„ Hippolit érsek egyébként is buzgó kedvelője az álarcos jelmezjátékoknak és látványosságoknak. Számadáskönyveiben az álarcok és jelmezek hosszabb rovatokat képeznek.” /Dömötör Tekla :Naptári ünnepek népi színjátszás. 85 oldal. /

 

 

Udvari dudás

/Zolnay László : A magyar muzsika régi századaiból, 314 . oldal./

 

 

 

„ (…) ha tudott az asszony táncúnyi ha nem, akkor is táncúnyi köllöt nëki ! „

/Tankó János, Jóka 1999./

 

„ Odagyöttek a fiatalok, ott tanútak meg táncúnyi, ott tanútak meg mulatnyi, énekűnyi, mer megjegyzëm, ottan nem ojan imádságos nóták vótak, hanem rendës nóták, ugyi.”

                            

                                                                                         / Szalay Lajos, 1910, Nyárasd, 2000./

 

 

 

„ Szënzáció vót, mer odajött a dudás, akkor ottan nëkifogott jácconi, mindënféle pikáns nótákot ahogy mindënféle dudabálbo ! Mink gyerëkëk ott táncútunk. Aztán estére, mikor má jöttek a fölnőttek , akkor természetës , minkët hazakergettek.”

 

                                                                                / Szamaránszky Lajos, Etrekarcsa, 1998. /

 

 

 „ Amikor a dudás felfújta a dudáját, agyerekek talpa alá fújta (…)- fejenként 2 garasért. Amikor  a legények gyülekeztek (…)- szétzavarta a kicsiket:

 

Tik, tik , kicsinyek, tik vattok az enyimek.

Elfogyott a pémzetek, szerte – széjjel menjetek.

Szerte – széjjel menjetek.”

 

                                                             / Molnárné Csizy Jolán : Szép a babám . Kézirat. /

 

A fenti idézeteket  Nagy Iván : A csallóközi dudáshagyomány c . gyűjteményéből vettem át, s hála a szerzőnek ily módón  megszólaltak azok, kik maguk még részt vehettetek ilyen farsangi dudás mulatozáson. A gyűjtemény tartalmaz olyan dudanótákat melyekről hihetőek, hogy akár farsangkor is elhangozhattak . Egy ilyen  „pikáns „ szöveget idézek, ami akkor hangozhatott el miután a  kiskorúakat hazaküldték ;

 

„ Nincs menyország  nincs pokol,

Még a pap is kubakol.

Hát a szegin juhászlegin,

Hogyne kubakúna szegín. „

 

                   /Nagy Iván : A csallóközi dudáshagyomány 126. oldal. 11. sz . kottapélda. /

 

 

Amikor a gyerekek már hazamentek a felnőttek akkor kezdtek rá igazán a táncra. Ilyenkor kerültek elő a – nyomdafestéket kevésbé tűrő – kriptádikus szövegű nóták. Ezek a nóták –ma azt mondanánk –trágár szövegűek, de emlékezzünk vissza a duda / mint női mell / szavunkra, mely közönségessé vált. Egykor úgy gondolom nem volt az. A farsangi mulatság egyfajta termékenységi szertartás maradékaként maradhatott fenn napjainkig, s mint ilyen sok átalakuláson ment keresztül, ahogyan a nyelvezete is. Hiszen gondoljuk csak végig , azok a gyermekek akik egy bizonyos kort elértek  részt vehettek az éjszakai bálon, megismerkedhettek a kriptádikus kifejezésekkel és azok jelentésével, mintha csak egyfajta beavatáson vettek volna részt, s a bál befejeztével maguk is felnőtté váltak. Megérettek arra, hogy megtudjanak valamit a felnőttek világáról ami addig tabunak számított. Így e ma trágárnak tartott kifejezések e beavatási szertartás varázszsavaiból alakulhattak ki. „ Ha az isten nő voltát kívánták kifejezésre juttatni… gyakran egyszerűen csak teremtő szervének nevét mondták ki, ami az ókori világban nem volt gyalázó kifejezés. „/ Baráth Tibor  A magyar népek őstörténete 141. oldal. /

Baráth Tibor ugyancsak a 141. oldalon megemlít egy  TELE – PINU nevű anyaistennőt. E nevet a mai tulipán szóban ismerhetjük fel , ami egy olyan virágnak a neve amely gyakran szerepel a magyar népi díszítőművészetben a nőiség lényegének ábrázolásaként.

A dudabáloknak volt még egy – szintén a termékenységgel ősszefüggő-szerepük a fiatalok életében :

 

„ Vótak ojan lányok , hogy különben nem vótak olyan kapóssak, no úgy mondom. Ótán rendëztek ëgy dudabált , há a legények odamëntek, nos előbb firhë mëntek. „

 

                                                                                    / Kósa Rudolf, Nyékvárkony, 2000. /

 

                                                                            / Nagy Iván : A csallóközi dudáshagyomány./

 

Tehát minden lehetőség megadatott annak aki párt óhajtott választani s e választás, s az azt követő gyermekáldás a természet törvényei szerint való volt és maga az istenség járt elöl példaadóként - legalábbis a káldeus papok szerint: „ Az utolsó toronyban nagy szentély található, amelyben egy magasra vetett ágyat, s egy aranyozott  asztalt helyeztek el…….. Éjjel egyetlen férfi sem léphet be ide, csakis egy helybéli asszony, akit az isten választott ki valamennyi ottani nő kőzül. Így mondják a khaldeusok, ennek az istennek a papjai. „  / /Hérodotosz : A Görög – Perzsa háború. I. könyv 181. bekezdés 90. oldal. /

Az  „isteni nász „ következményeként az emberek is valami magasztos dolognak hihették a termékenységgel összefüggő szertartásokat, hiszen: „ Mindez a vallás keretében zajlott le, és akik istenüket imígyen szolgálták, nem voltak megvetés tárgyai, ellenkezőleg nagy tiszteletben állottak.” / Baráth Tibor : A magyar népek őstörténete . 184. oldal. /Azonban a szerelem csak az arra érett fiatalok között volt helyénvaló ,olyanok között akik már beavatottak. A beavatatlanok ugyanis még gyerekek, s ha a gyerekek idejekorán „felnőttesdit” játszanak akkor bizony meghal a lélek

Erről szólnak a „ Halálra táncoltatott lány „ témakörébe tartozó  balladák :

 

„Átkozott az apa,

De jobban az anya,

Ki egyetlen lányát

Este elbocsájsa.

 

Este elbocsájsa,

Regvelig nem lássa,

Regvel nyóc óra tájt

Halva viszik haza.

                    / Kallós Zoltán : Balladák könyve 60. 61. oldal. /

 

 

Azokat a lányokat akik a párválasztás felkínált lehetőségével nem kívántak élni, vagyis  pártában maradtak a következő dalocskával gúnyolták ki:

 

„ Húshagyó, húshagyó,

A lányokat itt hagyó,

Húshagyó, húshagyó,

Itt maradt az eladó. „

                    / Kodály Zoltán : Magyar népzene. 301 oldal.12. sz. kottapélda. /

 

 

 

E látszólag kíméletlen csúfolódás jóindulatúan figyelmezteti a válogatós lányokat , hogy vége az egyedüllétnek, /ma úgy mondják  szingli/. Ideje párt választani,hiszen a gyümölcsöt is akkor szakajták amikor megérett. Aki  sokat válogat „vénlány” marad , pedig jobb termő ág-ként virágozni, mint száraz kóróként elhervadni. Vagyis; ideje férjhez menni hiszen eleget kell tenni annak a küldetésnek, ami a teremtő akarata - be kell népesíteni az ajándékba kapott  Földet  „ISTENFIÚKKAL ÉS ISTENLÁNYOKKAL” – ez a világ rendje.

 

Az „ ördög ünnepe” a dudabálok és a farsangi  bolondozások  tehát  –  a teremtő akaratával egyetértésben  –  alkamat adtak arra , hogy a gyerekek felnőtté váljanak az eladó lányok          (  még ha nem is olyan „kapóssak” ) ne maradjanak pártában. Elkezdődött a párválasztás, a lakodalmak időszaka.  Ez időtájt fogantak meg azok a kis lelkek akik majd valamikor a Jézus születése körüli időpontban jöttek a világra  – minden bűntudat nélkül, sőt egy csaknem eufóriáig felfokozott örömünnep kapcsán. Fogadjuk szívünkbe ezt a farsangi időszakot - ma  úgy mondják báli szezon  -  azzal hogy ismerjük ősi  értelmét, és vegyünk tőle egy esztendeig búcsút azzal a dudanótával  amellyel  a dudás  figyelmeztette a bálozókat ; idén elmúlt a farsangi időszak:

 

„ Vége a farsangnak,

Minden bolondságnak,

Meg kő bolondulni

A sok dudaszónak. „

 

/ Dudanóták gyüjteménye. Összeállította : Ifj Csoóri Sándor. 81 oldal. 13. sz. kottapélda./

 

Természetesen a dudás más jeles napokon is jelen volt hangszerével és muzsikált. Ilyen alkalom volt  a Márton  napja, Vendel napja a pünkösd a karácsony és a szilveszter. Ezen kívül  is adódótt alkalom  a dudálásra pl. lakodalomkor, de dudást hívtak házalásra és  szerenádozásra is. Az állatok tavaszi kihajtása és őszi behajtása szintén dudaszóval történt. Számunkra azonban különösen érdekes egy munkavégzéssel kapcsolatos dudálási szokás:

 

„ Emlëgették a Koller bácsit mint a falu dudását, ha jól emlékszëm  pásztorembër  vót. És hát (…..) amikor valahol házépítés volt….az építtő gazda, amikor a ház többé-kevésbé kész volt, a padló kialakíttására - természetesen döngölt agyagpadlóról van szó – meghívták a Koller bácsit, az ifjak mëg táncútak, nos így alakult ki a szoba, a ház pallója.

Gál Sándor, 1937, Kulcsod, 2000.                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    

                                                           / Nagy Iván : A csallóközi dudáshagyomány. 48. oldal. /

Az agyag döngölése amellet, hogy táncmulatság, minden bizonnyal egyfajta szertatás is lehetett, melynek célja az ördög távoltartása volt. Gyakorlati haszna abban  vélhető, hogy az ily módon összetömörített agyagréteg megakadályozta a  földből feljövő élősködők szobába, házba jutását,  és egyben határt szabott az  e- világ és az alvilág ,vagyis a pokol között. Ez az agyagréteg mintegy őrködött a pokol kapujában, s ledöngölése - az őrdöngölés –az ördöngős dudás közreműködésével történt  az ördög  /őr-dö(n)g/  alvilágban tartása érdekében.

 

A  „tudós” dudásról mégis úgy tartották, nemhogy távol tartja , elűzi az ördögöt, hanem éppen ellenkezőleg , cimborál vele, sőt hangszere a duda is az ördög találmánya.                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                   Pál István az utolsó nógrádi dudás egy mesét mond el ezzel kapcsolatosan, ebből idézek:

 

„Annak idején, mikor már az ördög feltalálta a dudát, feltalálta a sípszárat is, szépen szólt már a sípszár, de nem bírták szájjal fújni. Nem tudták, hogy mit csináljanak, így összebeszéltek, hogy ellopják a főördögnek a kutyáját, és azt megnyúzzák, milyen jól fog  az ugatni , avval a dudával.” / Juhász Zoltán: Az utolsó dudás. 19. oldal. /

 

A kutyabőrből  készült dudán azonban nem volt veszélytelen a játék, erről tanúskodik a következő dudanóta:

 

„ Ángyomasszony kutyát lopott,

Nekem abból dudát csináltatott.

Süsse meg kend, ángyomasszony,

Hisz még morog, mikor fúvom. „

       /Dudanóták gyűjteménye. Összeállította : ifj. Csoóri Sándor. 14. oldal. 14.sz. kottapélda. /

 

 

A kutya bőréből készült duda talán szimbolizálja azt a sorsot melyet az  „ördögtőlvaló”- ság miatt a dudás elviselni kényszerült.A tudós pásztor /dudás/ e nehézségekről már a kezdet kezdetén tájékoztatta az őt követni vágyókat:

 

„ Ugy hítták Novák Anti bácsi…Elöl két foga vót, de barátságos ember vót. Az tudományos vót. Ementem hozzá mer hallottam, hogy a tudományosok könnyen tudnak őrizni.Szerettem vóna megtanúni. » Mostan nem foglalkozok vele, majd egy más alkalommal.« Ementem más alkalommal. Monta: » Hát fiam, én öreg vagyok, jó vóna ha túladnék rajta. Nézd öcsémuram, mennyünk el ezen az uton, majd mutatok valamit. « Ementünk száz méternél is többre. Ott láttunk egy igen szíp virágos vadrózsabokrot. » Hát látod? Látom! «»Hogyan teccik neked? Igen szíp neked?  Gyere mennyünk tovább, majd arra is látunk valamit. « Menyünk tovább. Ott meg egy irtozatos fekete kutyát, büdös vót, a kukacok forralódtak rajta. »Hát ez?« Igen büdös! » Nízd öcsém – mongya – ha nem tanulod meg olyan lesző Isten előtt, mint ez a rózsabokor, ha megtanulod, olyan lesző, mint ez a nyüves kutya! « / Tanai Péter: Sós Antal és dudái.  A duda, a furulya és a kanásztülök. Szerk.: Agócs Gergely. 208. oldal. /

 

Persze a dudát nemcsak a kutya bőréből készítették, hanem ritkább esetben csikóbőrből is. Egy ilyen -  csikóbőrből készült – dudát őriz a Néprajzi Múzeum: „ ….az 1932. VII. 11- én leltározott, szájjal felfújható kecskefejes duda ……lelőhelyeként Veszprém megyét jelölik meg… (39. ábra)……A duda leltári lapján Sárosi Bálint így írja le a hangszert: „Tömlőjének anyaga kívül szőrös ( Pej ) csikóbőr.” / Békefi Antal: A bakonyi pásztorok zenei élete. A duda, a furulya és a kanásztülök. Szerk.: Agócs Gergely. 105. oldal. /

 

 

 

Csikóbőrből  készült duda.

/Békefi Antal: A bakonyi pásztorok zenei élete. A duda, a furulya és a kanásztülök. Szerk.: Agócs Gergely. 105. oldal./

 

A dudára szánt csikónak még egészen kistestűnek kell lennie, mert minél nagyobb a légzsák annál több levegő szükséges  a felfújásához, s ily módon nehéz  „bírni tüdővel .” A nagyméretű tömlőt a dudás kényelmetlenül tartja így hamar elfárad. Ezért  nem alkalmas a kifejlett  csikó, vagyis a ló dudának. Az általánosan ismert nóta mégis határozottan lovat említ:

 

„ Megdöglött a bíró lova,

Megnyúzta ja bíró maga.

Jó lesz a bőre dudának,

A négy lába pikulának,a feje meg kocsonyának csihajla.”

/ Kodály Zoltán : A magyar népzene. Szerk.: Vargyas Lajos. 192. olal. 15. sz. kottapélda. /

 

Ahogyan a ló lába nem jó pikulának, úgy nem jó a bőre dudának, a fejéből készült kocsonya pedig – hát? Ízlés dolga. Sokat tűnődtem azon, hogy  énekelt hagyományunk vajon miért nem említi a kecske és a juh bőréből készült tömlőt , és miért  éppen a lovat és a kutyát énekli meg.  A kutyát már érintettük , most nézzük a lovat.

Egy 1538 – ban  Farkas András által írt  Cantilena említi a lóbőrből készült tömlőt:

„ Mikor juttac vala a Tanais vizre, ott hoioioc őnekik nem vala, azért két – két lonac, egyiket az Tanais parton őc mind  meg nyuzac vala lóbőrből magoknak önnön hasok alá hojakot varranak, vizen által kelének.” / Kállay Ferencz A pogány magyarok vallása161. oldal. /         ( Tanais = mai  Don, lásd Révai Nagy Lexikona: Tanaisz szócikk.)

 

Bár a lóbőrhajó készítés tudománya sem lebecsülendő, azonban mégis azt gondolom , hogy a lóbőr tömlő dudaként való említése valami másra kívánja ráirányítani a figyelmünket, valamire ami őseink hitével kapcsolatos.

 

László Gyula : Régészeti tanulmányok c. munkájában van egy fejezet amelynek címe: Ősvallásunk nyomai egy szamosháti kocsistörténet ben. Itt a következőket írja:

„ A nyúzva és kitömve temetett lovat nemcsak a honfoglaló magyarok sírjaiból ismerjük, hanem sokkal korábbról szólnak adataink, s elkísérnek minket szinte a mai napig……           A szkíták királyainak temetéséről írva  (4/a) ,  Hérodotosz feljegyzi, hogy az egyik temetkezéskor  „ 50  ló hasát kiürítvén és megtisztítván, megtöltik és összevarrják.”…….          a  Don – vidéki,  krími és kijevi sírokban találunk olyan temetkezéseket, amelyek egyik  példáját másfélezer évvel későbbi korból a Zápolya utcai sírban ismertük meg…… A nyúzott és kitömött lóval való temetkezésről egészen az i. sz. XIII. századig nincsen írásos  adatunk. Ám a közbeeső korból szarmata, hun és magyar temetkezések tanúskodnak a szokás folyamatosságáról, sőt még az avarkorból is ismeretes mint a birodalom egyik zárt népegységének temetkezésmódja. / László Gyula: Régészeti tanulmányok. 106. oldal./                                                                                           

 

Arról pedig, hogy milyen hit társul a megnyúzott lóval való temetkezési szokáshoz Badiny Jós Ferenc tájékoztat minket:

 

„ A szkíta társadalomnak……teljesen más fogalma volt a „ másvilágra” való költözéssel megkezdett „ örök életről” , mint nekünk van. Ez magyarázza meg a lóval való temetkezéseket is. Ugyanis a szkíta harcosnak a „másvilágon” is szüksége volt a lovára….Hite szerint: ahogyan a földi cselekedeteinek társa és részese a lova, hasonlóképpen a másvilági következményeket is együtt viselik. Ez a „másvilági együttlét” azonban csak akkor teljesülhet, ha az ember, lovának társa, istenes életet élt a földön, és minden hibáját, amit elkövetett, életében jóvá tette.” / Badiny Jós Ferenc: Igaz történelmünk vezérfonala Árpádig. 134,135. oldal./

 

Azt gondolom  innen érdemes kiindulni, ha a dudás mennybe jutásának körülményeit szeretnénk megérteni. Ezzel kapcsolatban szintén Pál István az utolsó nógrádi dudás elmondásából idézem az idevonatkozó részt:

 

„ Megjött az, kérem szépen hogy meg kell halni. Akkor meg azon búsult, hogyha meghal mi lesz vele? A mennyországba nem juthat, a pokolba fog jutni, abba a tűzbe. Mit fog ő csinálni abban a katlanban, ahol a többi ördögök fognak alája tüzelni? Nagyon bánkódott. Megint megy feléje egy öregasszony.

• Mit búsulsz, te öregember?
• Hogyne búsulnék, mikor ördögnek adtam azért a lelkemet, hogy jó dudás legyek, és most itt vagyok meg kell halni, és a mennyországba nem mehetek. Azt mondja:
• Én megmondom néked mit csinálj. szerezzél magadnak egy szalmahúzó kamót. És azt a széket, amin ültél, és azt a csipkevesszőt add oda a komádnak, meg a szalmahúzó kamót, és mondd meg néki, hogy mikor téged eltemetnek, éjjel tizenkét órakor menjen ki oda, üljön le arra a székre, vigye oda a szalmahúzó kamót és figyeljen. Magyarázd meg neki, hogy téged ki fog gyorsan három ember kaparni, akkor rögtön a koporsódból kivesznek, megráznak a hajon fogva tégedet, az összes hús, csont belőled kihull a koporsóba, kidobják a bőrödet. Ő azt húzza be a kis csipkegarádba, csavarja össze, oszt üljön rá a bőrödre. Fogják keresni a bőrt, mindent fognak kínálni, de ne adja oda! Úgy is történt. Megbeszélte a komájával, a komája el is vállata. Mikor eltemették őtet, hát a komája kiment a szalmahúzó kamóval meg a kisszékkel. Hát tényleg megy ottan egy öregebb, egy fiatalabb, meg egy másik fiatalabb. Ezek….. ördögök. Pillanatok alatt szétdobálták a sírt, föl a koporsót, megrázták, minden kiesett belőle, kidobták, gyorsan megcsinálták a sírt ahogy volt. Keresik:
• Hova tetted a bőrt?
• Ide dobtam.
• Hát nincs itt.
• Hol van???

 

Nézik, hát látják, hogy a koma ott ül a széken. Könyörögnek neki, hogy adja oda azt a bőrt, gazdaggá teszik, satöbbi. Nem volt szabad megszólalni, nem szólalt meg egyáltalán, csak várt. Nem volt neki szabad onnan elmenni, míg a kakas meg nem szólalt. Elmentek. Megint visszamennek, könyörögnek – nem adta oda. Egyszer megszólalt a kakas, nyakába vette az egészet, hóna alá a komájának a bőrét, elvitte a paphoz, megszentelte, újból eltemették, így jutott a mennyországba.” / Juhász Zoltán: Az utolsó dudás. 21. oldal./

 

Amennyiben az elmondottakat összevetjük a szkíta hitvilággal, láthatjuk, hogy a „hibákat” jóvá kell tenni az öröklét elnyerése érdekében. Mivel az új vallás szerint a dudás „tudománya” hiba, vagy még inkább bűn, így le kell „vetkőznie” azt. Az emberbőr jelképezi azt a tudást amit más esetben a duda. A ”tudós”- ok egybehangzóan elmondják, akár kocsis, pásztor, vagy dudás, hogy a tudást halálukkor át kell adniok valami földi halandónak, mert különben „szörnyű halál” vár rájuk. A történetben az ördög bármit megtenne, hogy a tőle kapott tudást visszaszerezze, a dudás pedig az ördögi tudást – érthető módon - nem viheti magával a mennybe. Így aztán a tudás e világon marad, s immár a megtisztult „ dudásbőr” felszentelésével / bűnbocsánat? / a dudás előtt megnyílik a mennyország kapuja. Ily modón válhat csak valóra „ néhai való jó Töpörtű Gyura bácsi” álma:

„ Ráncredős homlokkal a kilencvenet is áttapodta már, amikor – úgy szúnyogjárás, eperérés idején – a „mennyei szekeresök” ő érte is ideértek, hogy – mint ahogyan megálmodta – két mennyei hajdú kíséretében fölvigyék azon pitvarba, ahol Ábrahám, Izsák és a többi zsidó pátriárkák néhai való jó Töpörtű Gyura bácsi bőrdudája szavára vörös bugyogóban járják a kunverbungost.” / Nagy Czirok László: Budártüzek mellett 53. oldal.

Létezik azonban egy másik történet amelyiknek a végkifejlete egyáltalán nem ilyen örömteli.

László Gyula: Régészeti tanulmányok c. írásának  jegyzeteiben olvashatjuk a következőket:

„ Itt említek meg egy olyan adatot, amelyben megszégyenítés formájában ugyancsak a megnyúzás ….szerepel.  …..Manit, a perzsa vallásalapítót az i. sz. III. század végén, amikor alulmaradt egy vallási vitában, a perzsa főpapok elevenen megnyúzatták, bőrét szalmával kitömették, és kifüggesztették…….  Valószínűnek tartom, hogy ezzel, az akkor szokásos szkíta – szarmata „pogány” áldozati szertartást példázták, a célból, hogy Manit és tanát barbár megnyilatkozásnak tüntessék fel. / László Gyula : Régészeti tanulmányok. Ösvallásunk nyomai  egy szamosháti kocsistörténetben c. fejezet jegyzete 448, 449. oldal. /

 

Nem hagyhatom ki, hogy népmeséink egyik kedvelt figurájáról, a táltos paripáról is ejtsek néhány szót. Ez a szerencsétlen „ gebe” is – átvitt értelemben – igen nyúzott állapotban van amikor a mesehős rátalál. Azonban mihelyt eszik egy kis izzó parazsat aranyszőrű paripává változik,  legyőz időt és teret. A tűz, s így a parázs is a nap földre helyezett része.( Tűz a nap.) Amikor aranyszőrű paripává válik – mivel az arany mint fém is a napot jelképezi – a nap vonzáskörébe kerül. Teljesen „normális”, hogy különös képességekkel rendelkezik hiszen „rendesen” a Napisten szekere elé van befogva.

 A táltos kifejezéssel azonban nemcsak a népmesék paripájával kapcsolatban találkozhatunk.  Pais  Dezső a Bécsi Kódexből idéz:

„ ParanLola kèdeg királ hog egbè hiuattatnanac az oltaron nezoc es a taltosoc a gonoz teuoc es a caldeosoc hog kiralnac megièlentènec o almait” / Pais Dezső: A magyar ősvallás nyelvi emlékeiből. 86. oldal. /( Parancsolja pedig a király, hogy egybe hivattatnak az oltáron nézők és a táltosok a gonosztevők és a káldeusok hogy királynak megjlentsék  ő álmait.) De vajon kik lehetnek ezek a táltosok ?Egy másik helyen  Pais Dezső, Horváth Zsigmondra hivatkozik :

„Az ősi magyaroknak még pogány hitökben ilyek voltak a’ papok, a ’tudákosok: ezeket nevezték táltosok – nak./ Pais Dezső: A magyar ősvallás nyelvi emlékeiből. 87. oldal. /

 

Amikor idősebb rokonainkat – akik jóval tapasztaltabbak nálunk - tata, tatus megszólítással illetjük a táltos szavunk ma élő alakváltozását használjuk. A finnugorista nézeteket vallók e szavunkat a sámán szóra cserélték. Az egyház által üldözött és inkvizíciós eljárás alá vont tudós papjainkkal kapcsolatban  e kifejezést a jegyzőkönyvek azonban nem tartalmazzák. „ A „ sámán” fogalmát a jegyzőkönyvek…….sokféle képen jelölték: leggyakoribb a „ magus”, sőt ha  idősebb, tekintélyesebb sámánról volt szó „pontifex magorum”, mágusok főpapja címet alkalmazzák./ Fehér M. Jenő: Képek a magyar sámán inkvizíció történetéből 23. oldal. /

 

Az  Újszövetségi Szentírásban, Máté ír a  napkeleti bölcsekről:

„ Amikor Jézus a judeai Betlehemben megszületett, Heródes király napjaiban bölcsek jöttek napkeletről  Jeruzsálembe és érdeklődtek.: „ Hol van a zsidók  újszülött királya? Láttuk csillagát napkeleten és eljöttünk, hogy hódoljunk neki.” / Máté 2. 1-3. /

A „ napkeleti bölcsek” elég  rejtélyes szereplői  Máté evangéliumának, sajnos keveset tudunk meg róluk. A napkeleti az minden bizonnyal azt jelenti, hogy napkelet felől érkeztek, de pontosabbat nem árul el az evangélista kiindulási helyükről. A bölcsek kifejezés is tág értelmezési lehetőségeket rejt. A magyar néphagyományban  három királyoknak, míg pl. a spanyolok mágus királyoknak titulálják őket.( Los Reyes Magos ) Az Újszövetségi Szentírás szerzői is szükségesnek tartották kibővíteni ismereteinket ezzel  kapcsolatosan:

 

„Bölcs vagy  az eredeti szöveg szerint mágosz ,csillagvizsgáló tudós, aki egyben csillagjós és álomfejtő is.

Napkeletről: vagy Mezopotámiából, ahol még Jézus idejében is működtek ősi csillagvizsgálók, vagy Perzsiából, ahol a  mágoszok rendje kialakult.”                                       / Újszövetségi Szentírás : Görög eredetiből fordította és magyarázta  P. Békés Gellért  bencés és  P. Dalos Patrik. oratoriánus. 14. oldal. /

Nos máris többet tudunk, és ami a bölcset illeti  kiderült, hogy ezek a titokzatos látogatók bizony mágusok.De vajon honnan jöttek ?  E kérdésben a  két szentatya iránti minden tiszteletemmel együtt le kívánkozik írjam a következőket:

Az idevonatkozó szakirodalom - és ezáltal jómagam is –  szinte egybehangzóan úgy tudja, hogy a hellenisztikus kor - vagyis Nagy Sándor -  hódításaival bekebelezte Mezopotámiát, majd  Nagy Sándor halála után e terület a  Szeleukidák fennhatósága alá került, egészen addig, míg a  Párthusok  el nem hódították tőlük. Perzsia is a Párthus birodalom része egészen addig, míg a Szászánidák vissza nem foglalják. A Párthus Birodalom fennállásának idejét tekintve vannak  különböző vélemények, egyesek szerint i.e.126 – i. sz.227. –ig mások szerint

1. e. 250 – i.sz. 250 – ig létezett. Ezek szerint a kérdéses időpontban, vagyis Jézus születésekor, a mágusok minden bizonnyal  a Pártus Birodalomból jöttek. Van még egy támpontunk, amivel lokalizálhatjuk azt a helyet ahonnan a mágusok elindultak. Ez pedig a csillagvizsgáló.

 

„ JÉZUS Urunk születésétől számított 1603  esztendő, karácsony előtti zúzmarás napjaiban a cseh király udvari csillagásza és matematikusa – Kepler János – Prágából irányította nagy látcsöveit a csillagos ég felé. Jó ismerője volt ő annak. Most azt figyelte, hogy az a két fényes csillag, melynek egyikét Jupiter,  másikát  pedig Szaturnusz néven ismertek, miként közelítettek annyira egymáshoz, hogy „ együtt álltak” és összefonódott fénycsóvájuk szokatlanul hatalmas erővel tündökölt. Keplerben valami furcsa érzés keletkezett. Karácsonyra készült a világ és Kepler nem hitt a „mesékben”. Becsukott magára minden ajtót és ablakot. Papírt, íróónt vett elő és az efemerisek számoszlopaival bajlódva, számításokkal indult neki a múltnak. A legenda nem mondja, hogy hány napig tartott ez a számadás, de egyik reggelen ablakot nyitott, odatérdelt a Nap élé és így mondta: „ Nagy Isten! Bocsásd meg nekem, hogy kételkedtem Szent Fiadban!” – aztán  közhírré tevé könyveiben azt, hogy:

    „ Az időszámításunk előtt  ’hat esztendővel’ jelent meg az égen az a csodálatos fénysugár, amit  ’bethlehemi csillagnak’ neveznek. Ez nem volt más mint a Jjupiter és a Szaturnusz planétáknak az együttállása ( szaknyelven ’conjunkciója’ ), és a Merkur is részt vett egy ideig ebben az együttállásban, mely a  Halak csillagképben ment végbe.”

   Kepler számításaival a világ nem sokat  törődött. Feledésbe is ment addig, míg 1925 – ben  

prof. Schnabel német sumerológus, a mai Irakban lévő régi  sumír Sippar nevű városban kiásott csillagvizsgáló és Kr. e. 3000 – ben már létezett intézet ékiratai között meg nem találta azt az agyagtáblát, amelyik ugyanazt az” együttállást” rögzíti, de a sippari precessziós időszámítási adatok szerint - nem Kr. e. ’hatodik’, hanem ’hetedik’ évben. ……Elsősorban azt kell tudomásul venni, hogy ez az ősrégi sumír város létezik még Jézus születésének idejében a benne lévő és szintén több ezer éves asztronómiai intézetével és csillagvizsgálójával. Azt is tudni kell, hogy Jézus születésének idején ez a város  a Pártos Birodalomban van….” / Badiny Jós Ferenc: Jézus király a Pártus herceg 67. oldal /

A három mágus egyikére a Révai Nagy Lexikonában is találunk adatokat:

„ A szír forrásokban az egyik közülök Gudophaorhemnek neveztetik s ezt a nevet sokan azonosítják Goudophares – sel, a  pártusok hatalmas királyával…..” / Révai Nagy Lexikona: Három  király szócikk. /

 

„ Nagy mágus” szokták mondani arra a szélhámosra aki mások becsapásával sikereket ér el”   Talán már nem is kell csodálkozni azon, hogy ez a kifejezés is – annyi más számunkra   pozitív értelmű kifejezéssel együtt – pejoratív értelmet kapott. A mágusok; tudós papok, az ősi hit  papjai, akik áldozatokat mutattak be a rontás elhárítása a betegség távoltartása (embernél, jószágnál ), a bő termés és szaporulat, valamint a kedvező hadiszerencse érdekében. E tevékenységükhöz a csillagos ég útmutatásait hívták segítségül, ettől működésük szakrális. Az ősi hitű papok szertartásainak összefoglaló neve: mágia, ahol pedig az új vallás bevezetése után sok esetben végezték: máglya. Talán e két szó egybecsengése sem véletlen.

 

Kolozsvári Grandpierre Endre munkáinak és jegyzeteinek alapján Grandpierre Attila megjelentetett egy könyvet: Atilla  és a Hunok  címmel melyben a  Szkíta - Hun – Magyar folytonosságról  tudhatunk meg érdekes adatokat. Amikor olvastam, számomra lebilincselő volt  többek között az a rész amelyik néhány  felettébb érdekes leletről íródott:

„ Négy ilyen, különleges munkaigénnyel díszített süveget találtak Svájcban, Németországban és Franciaországban az elmúlt 167 évben. Ezek eredeti célja meghökkentően  megfejthetetlennek bizonyult évtizedeken át. Néhányan  úgy vélekedtek, hogy hadi viseletről van szó, mások szertartásos vázáknak vélték őket. A harmadik elmélet volt a legelterjedtebb:

eszerint az aranysüvegek díszek voltak csupán, amelyeket fapóznák tetejére helyeztek, és bronzkori kultikus helyeket vettek körbe velük. Újabban azonban a berlini Elő – és Korai Történelem Múzeumának történészei azt állítják, csaknem bizonyos, hogy ezeket a rejtélyes aranysüvegeket eredetileg bronzkori szentélyekben tartott szertartásokon fejdíszként viselték. Az aranysüvegek viselőit „ király – papoknak” nevezték, és természetfeletti képességeket tulajdonítottak nekik, mert képesek voltak megmondani  a vetés, ültetés és aratás megfelelő időpontjait. „ Úgy tekintették őket, mint az Idő Urait, akik számára hozzáférhető az isteni tudás, ami képessé tette őket a jövőbe látásra.” – állítja Wilfried Menghin (2003), a berlini Történelem – előtti Idők Múzeúma igazgatója…./ Grandpierre Attila: Atilla és a Hunok. 36. oldal. /

 

A  31. oldalon  McKennára hivatkozva az alábbiakat olvashatjuk:

 

„Az i.e. II. évezred vége felé a papok Közép – Európában magas arany fejdíszt viseltek, ami úgy nézett ki mint a klasszikus „ varázslósüveg” fémváltozata. Egy ilyen darabon  a Nap és a Hold Meton – ciklusának térképét tüntették fel, jóval azon görög tudósok előtt, akiknek a Meton - ciklus felfedezését ma tulajdonítják”……./ Grandpierre Attila : Atilla és a Hunok 31. oldal. /

 

Végül egy újabb idézet  a 33. oldalról:

 

A The Telegraph 2002. március 17. – i számában jelent meg Paterson (2002) cikke az ősi varázslók titokzatos aranysüvegeiről. Azzal a megállapítással kezdi ismertetőjét, hogy a varázslók valóban magas, csúcsos süveget viseltek – de nem azt a gyűrött ruhából készült fajtát amit Harry Potter szereplői, vagy Gandalf és Merlin. A szkíta csúcsos süveg a lánglelkűség a lángeszűség jelképe, azért csúcsos, mert a láng és a naptevékenység „ lángjai” (a napkitörések jellegzetes képződményei a sisak alakú képződmények, angol szakszóval „ helmet structures” ) csúcsosak. Ezért és így tartozik össze a Nap – tisztelet a tűztisztelettel, a  tűztisztelet a mágikus gondolkodással a mágikus világképpel, a magyar világlátás legmélyebb alapjaival./ Grandpierre Attila : Atilla és a Hunok. 33. oldal. /

 

Bronzkori mágus fejviseletek leletei.

/Grandpierre Attila: Atilla és a Hunok 30./

 

Hasonló fejdíszt viseltek a Pártus királyok. Íme egy közülük:

 

 

Áldozatot  bemutató királyt ábrázoló dombormű Hatrában.

/Szurovy Géza: Iraki tájak, iraki emberek../

 

A „három királyok”  fejviselete szintén hasonló a Pártus királyéval az alábbi mozaikképen …

 

 / Kiss  Irén – Tábori László: Krisztus és a Nap. 23. oldal. /

 

 

…és hasonlít a  keszthelyi  „ három királyok” fejviseletére is.

 

/Dr. Sebestyén Gyula: Magyar népköltési  gyűjtemény. Dunántúli gyűjtés. IV. tábla./

 

Persze a mai világunkban amikor egy ősz öreg szakállas férfiistenben hiszünk, el sem tudjuk   képzelni, hogy ezek a mágus papok nemcsak férfiak lehettek:

 

Mezőkövesdi Bethlehemesek

 /Gelencsér Ágnes: Magyar népzenei alapismeretek./

  

A  mágusok a fejviselet mellett még egy különös eszközt is használhattak , ami napjainkra bűvészek, illúzionisták  kellékévé vált. Ez a kellék – mellyel esztrádműsorokban, különböző show-műsorokban varázsolják elő a cilinderből a nyulat, s más efféléket – a varázspálca.

A varázspálcát a Biblia is említi:

 

„ Népem az ő bálványát kérdezi, és az ő  pálczája mond néki jövendőt; …” / Hóseás 3.12. /

 

A magyar népi hagyományban is találunk említéseket a varázspálca vagy varázsvesső kapcsán:

 

„ Paradicsom nagykertjibe,

Aranyszőnyeg leterítve,

 

Rengő bölcső reá téve,

Abba fekszik az Úr Jézus.

 

Jobb kezibe aranyalma,

Bal kezibe aranyvessző.

 

Azt a vesszőt megzúgítsa,

Zúg az erdő cseng a mező.”

                           / 5 sz. kottapélda. lásd még 5/a kottapélda és 25. oldal. /

 

Idézzük vissza  e helyütt Dömötör Teklát, aki a kis Jézusban nemcsak a „ didergő újszülöttet” látja, hanem a születő „napistent” is aki érkezésével megrendíti a világot. Amennyiben ezeket még összevetjük a Kopcsányi Márton által leírottakkal, /lásd 27. 28 oldal/  miszerint „Krisztus urunk mint a’ Nap” akkor joggal hihetjük, hogy a tavasszal megszületett nap antropomorphizálódik kis Jézussá és kezében az  „aranyvessző” nem más mint a tavaszi nap elsö sugara mely ujjáéleszti a természetet.

 

László Gyula : Ősvallásunk nyomai egy szamosháti kocsistörténetben c. fejezete egy               „ Köcsön Péter nevű tudós kocsis viselt dolgairól” tájékoztat minket  Luby Margitot idézve:

 „ Matolcson Szászi Gusztávné a maga személyében ismerte Köcsönt. Elmondja, hogy Kende Kanut is felmondott egyszer Köcsönnek. Beállt az új kocsis. A két lú meg vót dögölve. Akkor elmentek Köcsönt feltudni, hogy mit csinált a két lúval. azt felelte, hogy mán hónapok óta így jár velek. A gerendába vót valahová elrejtve a pálca. Azt elévette Köcsön. Rávágott vele a két lúra, mind a kettő felállott. Be is foghatta őket Köcsön , de másnak csak döglött lovak voltak./László Gyula: Régészeti tanulmányok 97. oldal. /

 

Ahogyan az első napsugár mint a Kis Jézus varázsvesszeje ujjáéleszti a vegetációt, Köcsön     „ pálcája” a lovakat éleszti ujjá. Mindkét estben a varázspálca új életre kelt, új életet ad.

A  Három árva tipusú balladákban is szerepet kap valami új éltet adó vessző, legalábbis a halottal való párbeszéd erejéig:

 

„ Adok nektek hármatoknak ,

Hámatoknak három vesszőt.

 

Menjetek a temetőbe ,

Csapjátok meg a mormontját.

- Keljen, keljen édesanyánk,

Mert elszakadt a gyászgunyánk.

 

-Nem kelhetek gyermekeim,

Elsenyvedett kezem, lábam,

Kezem, lábam, két szép orcám,

Kezem lábam két szép orcám.

 

-Adja ki bár a zár kulcsát,

Kulcsoljuk ki koporsóját.

Csókoljuk meg lába nyomát

Köszönjük meg feltartását.

 

-Vagyon nektek mostohátok,

Ki fehért adjon reátok.

Mikor  fehért ad reátok,

Vérrel virágzik hátatok.”

                       / 6. sz. kottapélda./

 Szent-Margit legendájában a következőt olvashatjuk:

 

» Innepek estin veri vala, ostorozza vala ő magát, mígnem ő gyöngeséges testéből a vér bőséggel kijő vala.« / A Magyar Nemzet Története. szerk.: Szilágyi Sándor II. kötet 553. oldal. /

Szent-Margit utolsó szavaiból – melyeket Ráskai Lea vetett pergamentre – többet is megtudhatunk arról az eszközről mellyel IV. Béla király leánya ostorozta magát:

 

„…ő ládájában való kincsei ezek valának:……..És vala őbenne …….egy vessző, kire vala kötöztetvén az süldisznónak bőre, sörtéjével együtt, kivel e szent szűz magát ostorozza vala.”

/ Zolnay László: Az elátkozott Buda – Buda aranykora. 558. oldal. /

Amint azt láthattuk a magyar népi hagyomány ismer egyfajta varázsló pálcát vagy vesszőt mely a halottat volt hivatott feltámasztani. Segítségével a halott természet, a halott ló, és a halott édesanya is új életet kaphat. A halott idézéssel, és a varázslással kapcsolatosan Mózes a következőt írja:

„ Ne találtassék te közötted, a ki az ő fiát vagy leányát átvigye a tűzön, se jövendőmondó, se igéző, se jegymagyarázó, se varázsló. Se bűbájos se ördöngősöktől tudakozó, se titok – fejtő se halott – idéző./ Mózes V. 18. 10. 11./

És akár férfi, akár asszony, hogyha igéző vagy jövendőmondó lesz közöttük, halállal lakoljanak; kővel kövezzétek azokat agyon; vérök rajtok. / Mózes III. 20. 27. /

 

Szent – Margit aszkézise, az éltet adó vessző önsanyargató eszközzé való alakítása talán vezeklés ….. vezeklés az ősi hit miatt az új vallás szellemében. A Három árva balladájában e motívumokat figyelembe véve az új vallás a mostohaanya a régi hit pedig az édesanya képében jelenik meg. A legenda – ahogyan az már a legendáknál lenni szokott – nem ugyanazt a képet tárja elénk Szent – Margitról amilyen ő valójában lehetett. Természetfeletti képességeket is tulajdonítottak neki:

„ Szavára – mondják a tanúk – alábbhagyott a szélvihar. Másszor: az eső megeredt. A hirtelen megáradt Duna gyors apadását is neki tulajdonítják……..Az 1276 – ban lefolytatott budai inkvizíció eredménytelen maradt . Az elmondottakat a pápai kúria……..nem találta elégségesnek ahhoz, hogy Árpád – házi Margit hercegnőt a szentek sorába emelje. Erre, noha azt 1409-ben Giovanni Dominici, a hazánkban élő bíboros, majd aztán Hunyadi Mátyás is sürgette, csak 1943-ban került sor. / Zolnay László: Az elátkozott Buda – Buda aranykora. 560. 563. oldal. /

Ilyen távlatból csak találgatni lehet, hogy a késlekedés oka vajon nem-e, egy korabeli úgynevezett „kényes ügy” lehetett:

„ Egész országos ügy lett Rajag fia Ladumer és a bessenyő Boksa „ csodatevő” sámánok ügyéből, akiket az inkvizíció már elítélt, de valaki a híveik közül, nem kevesebb, mint a Nyulak szigetén élő domonkosrendi királyleányt  Margitot és társnőit sikerrel rávette, hogy közbelépjenek az érdekükben. V. István, aki nagyon szerette nővérét Margitot, új vizsgálatot rendelt el és kiküldték a Dunamenti Békásmegyerre Sup  (Swp)  comest, Nemel királyi tisztet és Miklós frátert, a Nyulak szigeti kolostor lelkészét és gazdasági ügyeinek intézőjét. A vádak között a legsúlyosabb az „incisio”, vagyis a műtéti beavatkozás volt. Érdekes megemlíteni, hogy Margit királyleány alamizsnát küld nekik és kéri őket, hogy gyógyítsák tovább a szegényeket is, akik nem tudják a gyógyítást megfizetni…” / Fehér M. Jenő: Képek a magyar sámán -  inkvizíció történetéből. 74. 75. oldal /

Békásmegyer egyébként is nagy múltra tekinthetett vissza, ami a „varázslást” illeti. Erről tanúskodik egy nevezetes vaskori lelet, egy javasembernek, varázslónak a sírmellékletei :

„ Az 1960-as években feltárt temető i. e.XIV. századi hamvasztásos sírjának egyik urnájában tucatnyi különös cseréptárgy rejtőzött. Mágikus jósláshoz kellő tárgyak ezek: a nap, a hold, a csillagok jelképei….” / Zolnay László: Az elátkozott Buda – Buda aranykora. 532. oldal. /

A varázsvesszőnek, vagy pálcának a valóságban volt némi alapja. Az inkvizíciós perek tanúi vallomásaikban beszélnek egy botról ami a mágus segítője volt a gyógyításban:

A Degesd mágus elleni perben Parjadi Jakab tanú vallja: „…hogy Degesd mágus mondotta meg, hogy mikor kell és hol az illatos füveket gyűjteni, mert neki volt csodálatos botja, amelyen fel voltak jegyezve a titokzatos nevek.” / Fehér M. Jenő: Képek a  magyar sámán-inkvizíció történetéből. 53. oldal. /  A Chele fia Kosan ellen pedig Daruc Benedek vallja: „… hogy a sámán írott varázsjeleket használ és hosszú botocskákra vannak azok írva a régiek betűivel, amelyeket még a papok sem tudnak elolvasni.” / Fehér M Jenő: Képek a magyar sámán-inkvizíció történetéből. 77. oldal. /

Eszerint a rovásbotok képezhették annak alapját amit a népi képzelet varázserővel ruházott fel, és az ezekre rótt gyógyfüvek váltak mesemondóink ajkán „csoda” vagy „forrasztófüvekké”, amitől a mesehős új életre kel, hogy  legyőzze a „ hétfejű sárkány”-t / a sötétséget/ és igazságos, fényességes király váljék belőle.

De térjünk vissza most a három bibliai mágus történetéhez. Máté elbeszéli, hogy  nem érkeztek üres kézzel Bethlehembe:

„ A házba lépve, ott látták a gyermeket anyjával, Máriával, és leborulva hódoltak neki. Aztán fölnyitották kincsesládájukat és ajándékot adtak neki: aranyat , tömjént és mirrhát.”

/ Máté 2. 10.11. Újszövetségi szentírás P Békés Gellért  és P Dalos Patrik 15 oldal. /

 

Az ajándékok természetesen szimbolikusak, mintegy előrevetítik a  kisded Jézus jövendőbeli küldetését. Sokféleképpen próbálják értelmezni, vajon  melyik ajándék  mit fejez ki Jézus életére vonatkoztatva. Ezek közül a leglogikusabbnak – számomra – Adrian G. Gilbert verziója tűnik: „ Aranyat a királynak, tömjént a papnak és mirhát a gyógyítónak."

Adrian G. Gilbert: Napkeleti Bölcsek 21. oldal. / Annál is inkább, hiszen ezt maga a Biblia is megerősíti.

 

Jézus gyógyításairól több esetben is beszámolnak a bibliai szerzők, amelyek közül kétségtelenül a legjelentősebb a halott Lázár feltámasztása. /János 11.38 – 44. Újszövetségi Szentírás. /Ez tehát a mirrha. A tömjén a pap Jézushoz szóló ajándék, hiszen:

 

„ Pap vagy te mindörökké,

Melkizedek rendjekép.”  / Zsidókhoz  5. 6. Újszövetségi szentírás./

 

Végül az arany a királynak, a földi és a mennyei királynak  kijáró ajándék hiszen így szól Jézus az apostolokhoz:

 

„Én kaptam minden hatalmat mennyben és földön.” / Máté 28. 18. 19.  Újszövetségi Szentírás./

 

A magyar néphagyomány jeles napjai közül a Jézus születése körüli ünnepkörben  szinte elmaradhatatlanul ott a duda. / 16. sz. 3. sz.  kottapélda. Lásd még e tanulmányban nem idézett Dr. Berze Nagy János: Baranyai magyar néphagyományok 22. 36, 37. 44.53. oldalakat. / A duda a pásztortársadalomban valami hasonlót fejez ki mint a mágusok ajándéka. A mágus vagy más néven táltos, tudós , tudó nyájának királya,(pásztorkirály) gyógyítója és mint táltos; pap is. Ez indokolja a duda szerepeltetését énekelt hagyományunkban a kisded  Jézussal kapcsolatosan.

 

Felmerűl a kérdés, vajon kik és mióta használják ezt a zeneszerszámot, mióta szól a duda az emberiség történelmében.

„Legkorábbi magyar dudaábrázolázaink a 15. sz. – ból valók egy Corvin-kódex keretdíszén és egy kályhacsempén. Dózsa György elégetését 1519-ben dudaszó kiséretében ábrázolják.”

A duda  Kárpát-medencei története a híres avarkori kettőssípokkal kezdődik. /Nagy Iván. A csallóközi dudáshagyomány. 21. oldal. /

 

 

Avarkori kettőssíp leletek.

/ Kozák József: A duda a Kárpát-medence népeinek hangszeres zenéjében.

A duda, a furulya és a kanásztülök Szerk.: Agócs Gergely  412. oldal./

 

A fentiekhez hasonló kettőssípok láthatók Etruszk faliképeken:

 

 

 

/ Zászlós-Zsóka György: Toszkánai harangok 263. oldal./

 

 

 

/ Bodnár Erika: Az Etruszk – Magyar aranylemezek titka 12. oldal. /

 

Valamint hasonló kettőssípon játszik a Hettita zenész is az alábbi domborművön…

 

 

 /C. W. Ceram: A  Hettiták regénye. XXXV. tábla./

 

...és kettőssíp látható a párthus ivókürtön is:

 

 

 

 / Tábori László: Egy alig ismert ókori világbirodalom: Párthia 130. oldal./

 

„ A duda igazi elődjének tekintett kettőssípok első ábrázolásai a sumér agyagképeken találhatók. Ez a szájjal fújt nyelvsíp fejlődött aztán tovább úgy, hogy egy szilárd burokban – például tőkben – helyezték el…….” / Nagy Iván: A csallóközi dudáshagyomány.19. oldal. /

 

Dr Bobula Ida  A Magyarok eredetéről szóló munkájában említ néhány érdekes sumér hangszert, így kettőssípot is:

„ Kiengira „nádak szent földje” volt Sumír eredeti neve. A nádvidék a nádsíp természetes hazája lehetne. Nem tudunk nádsípról ami túlélte volna az eltemetés évezredeit, de a  Pennsylvánia Egyetem birtokában van egy pár finom ezüst síp, amit néha  „kettős oboának” is neveznek.” / Dr. Bobula Ida: A Magyarok eredete 91. oldal/ Dr. Bobula Ida magyar személynevek szumír eredete után kutatva a Dudás személynév kapcsán rátalált egy hangszer nevére: 37. Du ( + Du) = hangszer / P. Anton Deimel: Šumerisch – Akkadisches glossar. DS. 75. /

Badiny Jós Ferenc közléseiből pedig megtudhatjuk, hogy a női mell ékjele: Di – di. / Badiny Jós Ferenc: Igaz Történelmünk Vezérfonala Árpádig 252. oldal. /

A duda és az anyamell kifejezésének hasonlósága arra enged következtetni, hogy a sumér kisgyermek is   - az Óannésztől ( Ea) kapott tudást – az anyatejjel együtt szívta magába.

 

 

 

 Hercules az Istennőtöl kapja erejét

/ Bodnár Erika: Az Etruszk – Magyar aranylemezek titka  68. oldal. /

 

 

SUB etruszk és magyar jelentése: síp, furulya, fúvós hangszer…….

 

SUB két – és - félezer év alatt, a szabályos nyelv – fejlődés klasszikus példájaként SIP – ra változott.

SUB+UL ( SIP + OL ) etruszk és magyar jelentése: sípol.

 

SUB+UL+O (  SIP + OL + O ) etruszk magyar jelentése: sípoló, sípot fújó, fúvós hangszeren játszó.

/ Zászlós-Zsóka György: Toszkánai harangok. 252. olal. /

                                                                                       

„ A moldvai csángók nem ismerik a duda kifejezést. A hangszer neve sip ( rövid „i” ). ……

ha sip szóalak fordul elő, az a moldvai magyar duda neve, ha síp ( hosszú „í” ), akkor a magyarországi szóhasználatban szokásos, a duda alkatrészeinek elnevezésére használatos kifejezés.”/ Tobak Ferenc: „ Fújják és táncolnak utána” Siposok – Csimpolyosok Modvában.

A duda a furulya és a kanásztülök. Szerk.: Agócs Gergely. 478. oldal. /

„Sárga kokas, sárga jérce,

Beledöglött a verembe.

Maj kivesszük holnap dílre,

A dudásnak ebédgyire.”

                       / Nagy Iván: A csallóközi dudáshagyomány. 128. oldal. 17. kottapélda /

 

A verem kifejezés alatt a nótázó, minden bizonnyal a meszesgödröt érti, utalva arra, hogy a dudakészítésben fontos szerepet játszik. A megnyúzott állat bőrét, ha szőrteleníteni akarták napokig a meszesgödörben tartották. Ebből a tréfás dalból némi fogalmat kaphatunk még a dudás fizetségére vonatkozóan is. A zene szolgáltatásért a dudás járandósága nem volt  túl magas. A dudást megfogadó gazdák általában  nem engedhették  meg maguknak, a bőkezűséget. Az egymagában játszó dudást leginkább a szegények fogadták meg. A dudamuzsikáért a dudás általában nem kért semmit, de amit adtak azt  nem utasította vissza.. Ételt, italt, fizetséget, de volt olyan is aki a pénzt már nem fogadta el.

 

„ Apám olyan jószívű volt, hogyha szóltak neki a 20-as években, hogy ‘nincs pénzük cigányokat fogadni, Pistánk,húzzál nekünk csak két óra hosszát !’- ‘ Jó, gazda majd elmegyek.’ Elment, az annyit ihatott volna, meg ivott is, de fizetést a világért el nem vett semmit. Ha bepakoltak neki süteményt, vagy öt liter borocskát, nagyon megköszönte,… így elment. De a fizetséget nem vette el. Példának okáért, mikor ‘dolgozott’ az állatokkal [ rontást hárított, gyógyított ], el nem vett a világért semmit. Azt mondta nekem: ‘Gyerekem, ezt ne csináld soha! Krisztus Urunk, amikor a földönjárt, az tanított, de nem pénzért. És aki megtartotta az igéjét, az gazdag volt. De ha megkínálták valamivel, azt elfogadta’ ,,( 1996. XI. 17. ) / Juhász Zoltán: Az utolsó dudás. 25. oldal. /

 

Paksa Katalin írásában - mely a szegedi dudahagyományt öleli fel – megemlíti Juhász József dudást. Felidézi Móricz Zsigmond írását mely „ A szegedi dudás” címmel jelent meg Az  Est  19. számában:

• Hol vette ezt?
• Mit?
• Ezt a fejet.
• Körtefábúl. Harminc esztendeje vagy negyven.
• Nincs még egy ilyen?
• Nincs
• Szerettem volna pedig egyet.
• Mire a?
• Hát ott tartanám az íróasztalomon, hogy ahányszor ránézek, mindég eszembe jusson Szeged, meg a régi magyar világ.
• Márpedig nincs több. Vót, de eladogattam. Mert csináltam én többet is. Vót olyan is, aminek egész így vót a bőrsipka a fejin, mint neköm. Így félrecsapva. A vót a derék. Olyan bajusza is vót, magyaros.
• Szebb ez bátya. Mert ezt még akkor hozták magukkal a magyarok. ezt a napkeleti Vénusarcot, mikor hazát foglalni jöttek.

Az öreg ránézett.

       -    Én faragtam. Sok pénzt kerestem én evvel. Ezt a házat is evvel kerestem. Mégse      

 akarnak megböcsülni! Nyóc-kilenc pöngőt is kaptam egy éccaka lakodalomban.

Mérges , tüzes haraggal nézett körül a kotlóalja népen a kis házban. Azzal a derekára kezdte övezni a dudát.

• Lássa, mán elevenödik.

/ Paksa Katalin: A szegedi dudahagyomány. A duda, a furulya és a kanásztülök. Szerk.: Agócs Gergely. 155. oldal. /

 

„ Lássa mán elevenödik”…… azaz életre kel. Mert valójában mi is történik akkor amikor a dudás felfújja a dudáját ? Egy korábban elhalt / megölt / állat / bárány?/ - amelyik már kilehelte lelkét – új életre kel. ELEVENÖDIK ! Az által, hogy a dudás lélegzet /léle(k)zet/

által lelket lehel belé. Feltámad, és árad a lélek. Feltámad, és mindenki örül, szól a nóta, az emberek táncra perdülnek. Feltámad, azután újra feltámad. Újra meg újra. Hát mi is lehetne ez más, mint: „ ördögtőlvalóság”?!

 

„ Már régóta élt ebben a városban egy  Simon nevű férfi. Ez varázsló volt, és elámította Szamaria népét azzal, hogy valami fontos személyiségnek adta ki magát. Az egész lakósság apraja-nagyja hallgatott rá, s azt mondták: „Ez az Istennek igazán hatalmas ereje!” Ragaszkodtak hozzá, mert már jóideje félrevezette őket varázslataival. De mikor hittek Fülöpnek, aki az Isten országát, és Jézus Krisztust hirdette nekik, a férfiak és asszonyok egyaránt megkeresztelkedtek. Sőt maga Simon is hívő lett, s megkeresztelkedése után Fülöphöz szegődött. A jelek és a történt nagy csodák láttára pedig csodálattal telt el.

Mikor  a Jeruzsálemben tartózkodó apostolok hallották, hogy Szamaria befogadta az Isten igéjét, elküldték hozzájuk Pétert és Jánost. Ezek odaérkeztük után imádkoztak értük, hogy rájuk szálljon a Szentlélek. Még ugyanis egyikükre sem szállt le, mivel addig csak Jézus nevében voltak megkeresztelve. Rájuk tették tehát kezüket, s azok megkapták a Szentlelket.

  Amint pedig Simon látta, hogy az apostolok kézrátételére leszáll a Szentlélek, pénzt ajánlott fel nekik e szavakkal: „ Adjatok nekem is olyan hatalmat, hogy akire csak ráteszem a kezemet elnyerje a Szentlelket.” Péter azonban rászólt: „Vesszen el a pénzed veled együtt, mivel azt gondoltad, hogy az Isten adományát pénzen meg lehet vásárolni. Semmi közöd vagy jogod sincs ehhez a dologhoz, mert szíved nem tiszta Isten előtt. Térj meg tehát gonoszságodból, kérd Istent, hogy bocsássa meg szívednek ezt a gondolatát. Látom ugyanis, hogy elöntött a keserű epe és rabul ejtett a gonoszság köteléke. „ Könyörögjetek értem az Úrhoz, kérte ekkor Simon, hogy semmi se érjen abból, amiről beszéltetek.”

Azok pedig miután tanúságot tettek és az úr igéjét hirdették, visszatértek Jeruzsálembe. „

/ Ap.Cselekedetei 8. 14-25. Újszövetségi Szentírás. /

 

Röck Gyula: A Mágia történetében felteszi a kérdést:

„ Ha Simon, aki ilyen nagy erőkkel rendelkezett, Szent Pétertől akart hatalmat vásárolni, mi volt akkor Szent Péter hatalma?… Pedig Simon mágusban minden mágusok egyik legnagyobbika élt, akit Néró császár is annyira tisztelt, hogy szobrot emeltetett neki egy templomban. / Röck Gyula: A Mágia története 96. oldal. /

 

„ Néró …mindenekelőtt művészi tehetségével és sportsikereivel hivalkodott; a legjobb énekesnek, költőnek, színésznek, fuvolásnak, dudásnak……. tartotta magát. / Vojtech Zamarovský: Róma történelmet írt.434. oldal./

 

Néró a római császár - aki tehetséges dudásnak tartotta magát - és barátja Simon, aki oly „nagy mágus”volt, hogy szobrot érdemelt, úgy gondolom – legalább valamelyikük -  fennmaradhatott volna a mágus dudások hagyományaiban. De nem így történt. A magyar népi emlékezetben nyomuk sincs. Népdalaink megénekelnek biblikus alakokat, olyanokat akiknek nevét nagy szeretettel és tisztelettel veszik ajkukra. A Kodály Zoltán, és Schneider Lajos által gyűjtött mohácsi aratóének is róluk szól.

 

„ A Szent Péter apostol

Első rész arató volt .

Az Úr Jézus küldötte,

Hogy részt arasson.

 

Elvégeztük munkáját,

Összetakarítását,

Máriának megkötöttük

Szép koronáját.

 

Mi urunkat tiszteljük,

Koronával illessük,

Érëttünk tëtt fáradságát

Szépen köszönjük!

/ Széles víz a Duna. 22. oldal. 18. kottapélda./

 

A fentebb idézett újszövetségi történet két mágust, ráadásul két Simon mágust állít szembe egymással. Adódik a kérdés: Mi a különbség kettejük között ? Az egyik Simon, közvetlenül Jézus tanítványa, akit Jézus Péternek vagyis kősziklának nevez és reá építi az egyházát.

Simon Péter megkapja Jézustól a mennyek országának kulcsát, a kegyosztói, a kormányzói és a tanítói hatalmat. Ő a nyáj és a pásztorok pásztora, tehát főpásztor.

A másik Simon akit „rabul ejtett a gonoszság köteléke” pénzért akarja megvásárolni Isten ajándékát, hogy a saját céljaira használhassa fel. Ezért róla nevezik el a lelki javakkal és a hatalommal való űzérkedést simoniának.

Az ősi hit és az új vallás jól megfértek volna egymás mellett, azonban Szent Péter utóda és egyben törvényes örököse  kizárólagosságra törekedett.  „1330-ban lát napvilágot a pápai álláspontot képviselő

„ Tractatus iurisdictione imperatoris et imperii”. Eszerint a pápai hatalom az egyetlen hatalom a világon, amely Istentől való. Ez minden hatalomnak, a császár és a királyok hatalmának is forrása.” / Zolnay László: Az elátkozott Buda – Buda aranykora 578. oldal 145. jegyzet. /

 

„ Legeltesd bárányaimat” „ Legeltesd juhaimat” mondja Jézus, amikor a főhatalmat átadja Péternek. / Újszövetségi Szentírás. János 21. 15-18. /  E mondatok indokolják, hogy

az egyház sok mindent merít a pásztorok kultúrájából: a Pápa  a legfőbb pásztor, pásztorbottal a kezében. A  szertartásokat  lelkipásztorok végzik. A hívekkel való foglalkozás pedig a pasztorizáció. Az egyházzenei kultúrában kibontakozik egy új forma; a pastorale / pásztorjáték/.A kis falusi templomokban megjelenik a duda legfejlettebb változata, az orgona és a hívek orgonakíséret mellett dícsérik az Istent- „….aki úgy szerette a világot, hogy egyszülött fiát adta érte…”-  mint áldozati bárányt.                                                                                              Aki meg óhajtja tartani ősei hitét üldöztetésnek teszi ki magát. „ A hitvédelemre rendelt inkvizíció……….a templom kulcsát tüzesre izzítva bélyegzőként használta, az elítéltek homlokát a legszentebb jellel, a kereszt jelével torzítva el.

Ostorozott lemeztelenített asszonyokat és klastrombeli szüzeket, ismerte a pellengért, ahol „lazsnak”-ba öltöztetett „kacér”-okat bámulhatott a piac népe….. Vesszőzött, csonkított  és még Zsigmond király idejében is kitépte azoknak a nyelvét, akiket veszedelmesnek hitt a  „keresztény hit érdekében”. / Fehér M. Jenő: Képek a  magyar sámán-inkvizíció történetéből. 9. oldal./

Könyves Kálmán híres dekrétumai után is tanácsos volt a régi hitet titokban tartani. Így rejtették el aztán különböző szokások , legendák, népi játékok mesék legmélyére. A tűzimádó magyaroknak a pokol tüze talán nem pontosan ugyanazt jelentette, mint amit  az egyház hirdetett, ezért nem idegenkedtek  ősi hitüket - a további fennmaradás érdekében – ördögbőrbe bújtatni. Így tett  Pálóczi Horváth Ádám is amikor egy közszájon forgó énekhez hozzáköltött:

 

„Nem anyátúl lettél

Rózsafán termettél,

Piros pünköst napján

hajnalban születtél.

 

Eb anyátul lettél,

Kökényfán termettél

Tátos Luca napján

Éjfélben termettél.”

/ Énekes poézis. Pálóczi Horváth Ádám Ötödfélszáz énekek.282. oldal 19. sz kottapélda./

 

Azt hiszem valami effélével indokolható az a folyamat amely során a Khus népet szimbolizáló a Kos csillagképből alászálló onnan törvényt hozó szárnyas kos és az életfáról legelésző szobrocska kosfejéből az ördögöt jelképező kecskefej dudáinkra kerül. Az ördög gúnyájába öltöztetett, az egyháztól  kapott stigma jelezte az élet változásainak közepette, hogy itt valami nagyon ősi dologról lehet szó.

 

Erre hívja fel a figyelmünket az alábbi dudafej készítője is aki összesűrítve ábrázolja a diabolizált ősi hitet, és napjaink álattartását, átölelve ezzel , mintegy ötezer éves időtartamot.

 

 

 

 

/Magyar Néprajzi Lexikon: Duda szócikk./

Elődeink minden bizonnyal már áttértek a merinói juhtenyésztésre, amikor ez a fej készült .

Ennélfogva vitathatatlanul kos fejet ábrázol homlokán a nap jelével, de nem kell túl élénk fantázia ahhoz, hogy belelássuk az ördögöt.

 

Előfordultak olyan dudafejek is ahol a homlokrészen egy kis tükördarabka  volt felerősítve.

 

 

 Palóc dudafej napszimbólummal.

/Kozák József: A duda a Kárpát-medence  népeinek hangszeres zénéjében. A duda, a furulya és a kanásztülök. Szerk.: Agócs Gergely 413. oldal. /

 

„A homlokrészre gyakran szív, vagy rombusz alakú tükör kerül, esetleg rézlemezből kivágott díszített korong… Ezek napszimbólumok…… Az egyiptomi Ápisz  bika homlokán ugyanazt  a háromszöget találjuk, mint a hettita bikákén és a magyar pásztorok faragta dudafejeken. Az egyiptomi bikák szarvai közt – amelyek a növekvő holdat jelképezik – ugyanazt a napkorongot találjuk, mint Hathor tehénistennő szarvai közt. Egy nógrádi dudafej szarvai közt napgömböt láthatunk. Mindezek azt mutatják, hogy a magyar pásztorok a kereszténységet jóval megelőző korok mitológikus képzeteit őrizték meg, s tudásukat éppúgy féltve őrizték, mint az ősidők mágusai és táltosai.” / Kozák József: A duda a Kárpát-medence népeinek hangszeres zenéjében. A duda , a furulya és a kanásztülök. Szerk Agócs Gergely 395. oldal. /

 

Ezekben a kis tükröcskékben a dudások megcsillantották a nap fényét és rontáselhárításra, a szív alakút pedig szerelemvarázslásra használták.

 

 

/Magyar néprajzi lexikon. Duda szócikk./

 

Dudaszó sipítozott a bajai utcán még az 1910-es években is. Az utolsó bajai dudás a piactéri kiskocsmában dudált. Dagadtra fújta a bőrtömlőt, ráeresztette a levegőt a sípokra és billegő ujjai alatt felsivított a dudatáncdal. Karácsony hetében férfi öreg betlehemesek jártak a bajai utcán. Öt nagybotos, subás, kalapos „pásztor” lépkedett elől. Középen négy jól megtermett, alsószoknyás fehér réklis, papírsüveges „ angyal” vállán vitte a tornyos betlehemet. Hátul pedig a dudás ballagott, és fújta polkaritmusban:

 

„ O te áldott Jutka asszony, kelj fel az ágyadból,

Szogáidat, leányidat keltsd fel az ágyából.

Siessenek túrós, mákos, szilvás lepényt sütni,

Ha akarnak velünk együtt Betlehembe érni……!”

                                      / Volly István: Bajai tamburások. 5. olal. /

 

Országszerte elterjedt szokás volt a dudás betlehemezés, mégis úgy tűnik a duda, hosszú története során, csak igen ritkán nyert bebocsátást a templomokba. A dudával kapcsolatos irodalomban, csak olykor – olykor bukkan fel egy – egy templomi dudálással kapcsolatos említés. Jómagam két ilyenre találtam, mindkettő a bajai betlehemezés idejéhez közel eső időpontra datálva. Tehát az 1800-as évek végéig, 1900-as évek elejéig kellett várni ahhoz, hogy dudásaink Isten házában köszönthessék Jézus születését. Az egyik említés Kodály Zoltántól való a Visszatekintések II. 60. oldaláról. A másik Paksa Kataliné, aki Móricz Pál szegedi újságíró cikkéből idéz:

„ A misemondó papok már  távoztak az oltár mellől, midőn csodálatos hangszernek rivalgása sikolytott föl.

Csodálatos alakok dülöngéltek be a templomba. A nép kíváncsian, izgatottan sorakozott előttük A  felsőtanyai mezőkről, havas legelőkről jöttek a karácsony éjféli szent misére ezen  küldöttek. Virágokkal varrott subájukat szőrével fordították kifelé. Hájjal kent zsíros hajuk a subára omlott. kampósbotjuk kopogott a templom kőpadlóján….

Dudakíséret mellett énekelték:

 

Nosza tehát hagyjuk, hagyjuk itt

Nyájat és a csordát

Bethlehembe induljunk,

Muzsikákkal ballagjunk.

Fogd meg András a dudát

Én fogok furulyát,

Menjünk Jézuskának köszöntésire…..”

/ Paksa Katalin: A szegedi dudahagyomány. A duda, a furulya és a kanásztülök. Szerk.: Agócs Gergely.152. oldal. /

 

 

A magyar ember az - új vallás felvétele után - azonban továbbra is együtt él a Nappal. Azt az időszakot amikor együtt vannak úgy is nevezi: nappal. Amikor a Nap „lenyugodik” ő is megveti ágyát és „nyugovóra tér”, amikor a Nap „felkél” már talpon találja „felkel” ő is. A régiek úgy hitték, hogy éjjel a Nap az alvilágban tartózkodik, vagyis meghal. Ilyenkor a magyar ember is meghal -  egy „kicsit”. / Hál./

 

„ Én lëfekszëk én ágyamba,

Testi-lelki koporsómba.”

                       / Dr. Berze Nagy János: Baranyai magyar néphagyományok. Esti imádság 2./

 

Ha a Nap ciklikusságát az egyes ember nem képes követni, az a teljes „meghalás”. Ezt találóan szemlélteti az alábbi  „nevető” sírfelirat:

 

 Mútt hétön péntëkën rëggël

Kovács Pál arra ébrett fël,

Hogy nincs többé a világon,   / Tudniillik a napvilágon. Beszúrás tőlem. BB. /

Halva fekszik az ágyon

                         / Dr. Berze Nagy János: Baranyai magyar néphagyományok. Nevető 

                         sírfeliratok II./

 

A jó napot köszönésforma is tartalmaz némi szakralitást. Amikor embertársainkat így köszöntjük, véleményem szerint nemcsak kellemes időtöltést, vagy hibátlan égitestet kívánunk. Mintha jóságos és kegyelmes Istent is kívánnánk egymásnak.

Gyermekdalaink is megőrizték a régi mágikus naptiszteletet, gondoljunk csak gyermekkorunk „süss fel nap, fényes nap” kezdetű naphívogató dalocskájára. Küllős Imola erről így gondolkodik:

 

„ A gyerekek olyan mondókával hívogatják a kora tavaszi napsütést, a pillét vagy a csigabigát, amelyben ajándéklepényt, cipót vagy tejet-vajat ígérnek neki. Ezt az ajándékot – de legalább is a felajánlást – a hajdani áldozati ajándék leegyszerűsödött maradványának kell gondolnunk” / Kis magyar néprajz a rádióban . Küllős Imola: Gyermekmondókáink ősisége. 416. oldal./

 

 

 „ A magyar és külföldi kutatókat egyaránt sokat foglalkoztatta az értelmetlen gyermekmondókák világszerte nagy népszerűsége.  A külföldi magyarázatok szerint ezek minden népnél a vallási szertartásokkal kapcsolatosak. Már a babiloniak is használtak értelmetlen szótagokból álló esküformát. A kisorsoláshoz, kiszámoláshoz fűzött mondókák és zagyva versikék tehát végsősoron összefüggenek papok, sámánok és a későbbi boszorkánymesterek rejtelmes hókuszpókuszaival és abrakadabráival.” / Kis magyar néprajz a rádióban. Küllős Imola: kiolvasó versek. 413. oldal. /

 

„ An-tan-té-nusz, szó-ra-ka-té-nusz,

szó-ra-ka  ti-ki-ta-ka  bi-lin-ba-lan-busz.”

                     / Antanténusz. Mondókák és tréfás versek.Válogatta: Gereblyés László. 5. oldal./

 

Aki csak volt gyermek, egészen biztosan jónéhányszor elmondta a fenti kis kiszámoló versikét. Napsütötte nyári napok végeláthatatlan  fogócskáit, bújócskáit juttatja eszünkbe. Gyermekkorunk életre szóló emlékeként maradt meg emlékezetünkben, s nem is gondoljuk micsoda „titkot” rejt. László Gyula, Dr. Pass László gondolatmenetét idézi, aki e versikében      „ ősi napidéző imádságot vél felfedezni.”  / László Gyula: Régészeti tanulmányok. 79.oldal./

Kiss Dénes pedig Szőcs István közlését idézi:

„ …..sumér eredetű kiszámoló, ami angol tudósok szerint  napébresztő gyerekdal volt és így maradt fönn ékírásos agyagtáblán:

 

Antan demus

szó raka temus.”

           / Kiss Dénes: Ösnyelv – nyelvős. ? oldal. /

 

Mai olvasatban a sumérok Dumuzinak, akkádul Tammúznak nevezték a Napot, ami egyáltalán nem áll távol a kiolvasóban szereplö  té-nusz kifejezéshez. Az „angol tudósok” igazát még inkább valószínüsíti a sumér agyagtáblán található, demus, temus és a magyar té-nusz kifejezés egybecsengése.

 

 

A „pogány” szentháromság valószínűleg ekképp alakulhatott: Föld Anya, Nap Atya, és a gyermek;  maga az Élet. A nap pedig nem egy elvonatkoztatott, sokkal inkább a látható Isten. Teremtő erejét nap mit nap megtapasztalhatjuk. Minden hajnalban elűzi a sötétséget, és tavasszal legyőzi a fagyos telet. Első sugarai nyomán újjáéled a természet, kizöldellnek  a legelők, virágba borulnak a fák és kihajt az elvetett mag. Az állatok elkezdenek szaporodni. Felmelegíti a levegőt, földet, vizet, gyógyít testet, lelket. Felneveli a termést adó növényeket, szénát aszal és megérleli a gyümölcsöt. Világít és világosít. A Nap nélkül nincs világosság, nincs bőség, nincs élet.  Nem létezik emberi élet sem. Ezért dicsőitették az ókori varázslók az aranyló istenséget a következőképpen:

 

 

 

 

                         

Himnusz a Naphoz

 

Mi Urunk, aki eloszlatod a sötétséget

és megvilágosítod az ember arcát,

kegyelmes isten vagy te:

fölegyenesíted a meghajoltat,

véded a gyöngét –

a föld fiai mindenütt a te fénylő orcádra tekintenek!

Jöttödkor

egyugyanazon hang mozdul minden élő torkában,

s a fejek is egyféleképpen emelkednek,

amikor első sugárkévéid fölizzanak –

keltedet mindenek örvendezve és újonnan köszöntik.

Te vagy a távoli egek határán kibomló fény,

te vagy a föld peremén lobogó égi máglya –

ha csak reádpillantunk

halandó szívünk belereszket!

 

Rákos Sándor: Agyagtáblák üzenete 10. oldal.

 

Boczán Béla                                        Ócsárd, 2010. március 24.